Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. Fejezet - A világ kicsit más szemszögből....

2013.11.22

 10. Fejezet

A világ kicsit más szemszögből…

 

Kevéske volt már a házunktól. Majd mikor odaértünk a lépcsőhöz Lyon felkapott én meg annyira megijedtem, hogy sikítani se tudtam. 3 nagy levegő után már föl is vitt az ajtóig az azonban nem volt nyitva. (Khöm… a kulcsok nálam vannak)

-      Ő… - szerencsétlenkedett tovább majd letett, de rám tört egy röhögő roham. Na, az embernek sem olyan az élete, mint valami romantikus filmben hogy kinyitja az ajtót (Mi már itt elrontottuk, vagyis inkább ő.) és beviszi kézben. Neki dőltem a falnak és nevettem Lyon pedig a lépcső melletti korlátnak és lehajtott fejjel nevetett. Szép kis pillanat. Lyon úgy vigyázz ezt egy életre megjegyeztem!

-      Ez életem egyik legviccesebb pillanata. – nevettem és a szavak között jó nagy levegőket vettem, hogy a mondat végére azért még se fulladjak meg.

-      Nekem is. – nézett fel nevetve Lyon. – Hogy lehetek, ilyen szerencsétlen azt nem tudom… - nevetett tovább. Lyont se láttam még ennyi ideig nevetni szóval elhihetitek tényleg vicces pillanat volt. Mikor már csak mosolyogtam. A röhögés és a mosolygás között volt vagy 10 perc addigra már elő tudtam venni a kulcsot és kinyitottam az ajtót már indultam volna be, de Lyon (Másodszorra) felkapott és át vitt a küszöbön. Majd bent letett és rám mosolygott. Elnevettem magam.

-      Ettől most jobban érzed magad? – néztem rá szinte fuldokolva. Ő pedig büszkén kihúzta magát.

-      A hagyományokat akkor is be kell tartani. Kár hogy nem most kellett volna, mert ez az esküvő végén szokás, de nem baj. Így volt a legjobb. – elmosolyodtam. Igaza van. Így volt tökéletes.

-      Igen ennek pont így kellett történnie, hogy majd elmesélhessem az unokáimnak. – Lyon ijedten nézett rám.

-      Nana! ne haladj annyira előre. – elnevettem magam. – Az első, amit meg kell tennünk, hogy, megyünk aludni, mert 12 van és nincsen kedvem 7 óránál kevesebbet aludni. – Na… Bár lehet benne valami. Gyorsan beszaladtam a szobába és kivettem a pizsimet.

-      Elmentem átöltözni. – kiáltottam. Valamit, ha jól hallottam válaszolt, de nem értettem. Mindegy. Gyorsan berohantam a fürdőbe átöltözni. Fürödni, vagyis zuhanyozni inkább reggel fogok. Gyorsan átvettem a piszim és szinte kirobbantam a fürdőből egyenesen Lyonnak, aki már átöltözött és gyorsan megöleltem. Annyira, de annyira szeretem. Khöm… Nincs rá kifejezés, de komolyan. Lyon a hirtelen érzelem kitöréseimet nem is értette.

-      Úgy szeretlek, majd megeszlek… - csúszott ki a számon… Ezt mondogatta régebben Anyu nekem… Mindegy, most örülni kell. A saját hülyeségemen elkezdtem nevetni csak úgy, mint Lyon. Ilyen hülyeségen mindenki nevet.

-      Szerintem nem lennék finom. – gondolkozott el Lyon.

-      Volt egy ilyen érzésem. – mosolyogtam. – Viszont hulla vagyok.

-      Hát… Ezzel nem vagy egyedül. – mosolyodott el Lyon és elmentünk aludni… Há… (Ásít) Életem legszebb és leg élménydúsabb napja volt ez. Leszámítva azt, hogy beteg voltam minden tökéletes volt. Felemeltem a kezemet és ránéztem a gyűrűsujjamon ékeskedő gyönyörű gyűrűre. Én ezt akkor sem hiszem el. Lyon megkérte a kezem… Ha erre valaki nem mondaná azt, hogy élete legboldogabb pillanata volt az szerintem hülye. Mert most minden tökéletes volt. (Főleg az, amikor felkapott) Fantasztikus, gyönyörű és élmény dús volt a mai napom. Befeküdtem Lyon mellé és azt hiszem fél perc alatt elaludtam.

Anyám… Utálok keveset aludni. Megdörzsöltem a szemem hogy hátha nem leszek annyira álmos. mondanom se kell nem jött be. Ránéztem Lucyre és már valahogy élénkebb voltam, mint korábban, de sajnos csak egy kicsivel. Olyan aranyos mikor alszik. Én kis menyasszonyom. Na, jó kezdek nagyon elpuhulni. Ránéztem a faliórára, ami 7 órát mutatott ideje felkelni. Ránéztem Lucyre majd elmosolyodtam.

-      Haló… - suttogtam. – Ideje felkelni. – üveges tekintettel rám nézett.

-      Na… Még 5 percet. – dőlt a mellkasomhoz. Kihasználod azt, hogy szeretlek? Ez nem szép dolog…  

-      Nem… - suttogtam. – Megígértem a Mesternek hogy időben ott leszünk, egyszóval gyere. – kezdtem felülni.

-      Na… - nyafogott. – Tudtad, hogy szeretlek? - Jajj… Lucy azt hiszem, soha sem fogsz megváltozni.

-      Persze. – mosolyogtam. Könyörgőre vette a stílust…

-      Létszi… - kérlelt majd megfogta a pólóm gyengéden és az ágyra nyomott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba.

-      Oké… - adtam meg magam… Különben még a végén annyira megsértődik, hogy nem akar majd hozzám jönni. Elmosolyodott. Szeretem, amikor mosolyog… Rányomta a homlokát a homlokomra.

-      Még most sem hiszem el, hogy a menyasszonyod vagyok. – mosolygott. – Annyira, de annyira szeretlek, hogy arra nincsen kifejezés.

-      Honnan tudjam, hogy nem csak kihasználsz? – néztem rá pimaszul. Mű sértődötten rám nézett.

-      Na… Tudod, hogy ilyet nem tennék. – megpuszilta a homlokom majd ki kelt az ágyból. – Álomszuszék ideje felkelni! Miattad fogunk elkésni. – Hé! Na, jó ez fájt. Igen?

-      Igen? – néztem rá kajánul kiugrottam az ágyból megfogtam a derekánál és fölemeltem. – Szeretlek. – néztem mélyen a szemébe.

-      Én is. – puszilta meg az orrom.

-      Tegyél le! – mondta. – Tériszonyom van. – letettem és elnevettem magam. Ahogy ő is. – Én megyek először fürdeni.

-      Ahogy mindig… - elnevette magát. – Szeretlek! –ordította már a fürdőből.

-      Valahogy van egy olyan érzésem, hogy már mondtad csak ma 3- szor… - válaszoltam. Bementem a konyhába valami reggelit csinálni. Na, jó csináljunk valami bonyolultat. Elővettem a pirítót és bedugtam a konnektorba, beledobtam 2 szelet kenyeret és neki álltam megteríteni. A terítéssel gyorsan kész voltam és addigra a 2 szelet meg is pirult szóval elővettem egy tányért és kiszedtem őket majd még egy adagot beraktam. Elővettem a vajat majd azt is kiraktam. Gyorsan meg pirult az utolsó kettő is így eléggé gyorsan kész is volt egy normál reggeli.

-      Kész vagyok. – mosolygott rám Lucy egy farmerból és egy gyönyörű piros blúzból.

-      Én is. Csinos vagy. – bókoltam. – Várj meg kérlek. - néztem rá.

-      Okok. – mondta majd leült az asztalhoz. Gyorsan bementem egy farmerrel, egy fehér zoknival és egy sötétkék és fehér csíkos pólóval a fürdőbe. megfürödtem és fölöltöztem és csodával határos módon még nem ette meg előlem a kaját… 

-      Tudom, mire gondolsz és nem vagy vicces. – nézett rám Lucy komolyan. Néha meg tudom érteni Natsut hogy miért akad ki Lucyn… Leültem mellé és neki álltunk enni volt még fél óránk. Na, ez is egy nehéz napnak ígérkezik…

 

lucy-smile.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Következő rész: 2013-12-21

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.