Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Fejezet - Mosolyok... És Könnyek.

2013.08.31

 3. Fejezet

Örömök… És Könnyek.
 
-      Apa!
-      Lyon te meg hogy kerülsz ide??? – Kérdezte Gildarts.
-      Mi van? – Fordult Kana apjához. Én ezt nem hiszem el Lyon és Kana féltestvérek? Jesszus most komolyan a legjobb srácot tudtam kifogni magamnak. Na, akkor összegezzük. Lyon és Gray ismerik egymást régről. Most meg kiderül, hogy az apja Gildarts. – Azt ne mond apu, hogy van egy féltestvérem! – Mormolta apjának Kana.
-      Hát… Az úgy volt… - kezdte Gildarts.
-      Hogy összejött Anyámmal… Mikor megszülettem még 2 évet velünk volt utána elment. Erre Anya teljesen bedühödött. Majd 3 éves koromba berakott egy árvaházba. Ott voltam 4 éves koromig majd csatlakoztam Urhoz. Aki 9 éves koromba meghalt. Majd 10 éves koromba csatlakoztam egy Céhez. Onnan kiléptem 20 évesen, azaz idén. Majd találkoztam Lucyvel és beleszerettem. – Itt megborzongtam, mivel ilyen szépet mások előtt még nem mondott. – És most itt vagyok.
-      Apa! Hogy lehettél ilyen hülye??? – kérdezte Kana. – Hogy hagyattál magára egy 2 éves gyereket? Az egy dolog hogy engem ott hagytál, mert nem tudtad, hogy vagyok, de most komolyan! Egy 2 éves gyereket még hozzá fiút az Anyja nevel fel! Mi történt akkor? – Gildarts már mondta volna de Kana folytatta. - Jó örülök, hogy összejöttél Anyámmal és összeházasodtatok… De… De gondold végig min mehetett keresztül Lyon! – Csattant fel Kana. – Most egy kicsit szégyellem, hogy az Apám vagy! – És elfutott Sírva.
-      Kana várj! – Mondta Mira és utána futott. Gildarts szerintem nagyon szégyelte magát látszott rajta hogy nem gondolta végig a dolgokat.
-      Lyon Kanának igaza van, sajnálom, amit tettem. Nem akartam neked ilyen rossz sorsot. – Erre Lyon elmosolyodott.
-      Apa. Nem tettél nekem semmi rosszat jó az egy dolog, hogy csak a fényképék miatt ismertelek fel, de ha nem tetted volna, meg soha se Ismerem meg Urt, Grayt és persze Lucyt. – Ennél a pontnál elpirultam, mert a fejem tetejére adott egy puszit. Az biztos, hogy vigyorogtam mit a tejbe tök. – És ha felismertél legalább nevezhetnél a fiadnak és ne úgy kezelj már, mint valami ismerőst. – Ekkor olyan komolyan meredt Gildartsra hogy egy pillanatban azt hittem, hogy Lyon 100- szor erősebb Gildartsnál. De aztán elszállt a furcsa gondolat, mert Gildarts komoly férfis képet vágott. És Lyon szemébe nézett majd ezt mondta:
-      Jól van… Fiam. – Lyon elmosolyodott.
-      Köszönöm. – Ennyit mondott és elment Gildarts. Gondolom Kana után.
-      Öcséém!!!! – hallottam egy túlságosan jól ismert hangot. – Nem mondod komolyan hogy Gildarts az apád?
-      De Gray ő az. Nem meséltem róla?
-      Nem. Kifelejtetted.
-      Bocsi. – mosolygott Lyon majd felém fordult. – Figyelj, megmutatnád az itteni hazád… Mármint házunk? – mosolygott kajánul. Erre Gray felkapta a fejét.
-      Lyon. nem akarsz nálam lakni? – Hülye, hülye nagyon hülye Gray! Hú de dühös vagyok rád! Nem!
-      Te nagyon hülye vagy. – Én is ezt mondtam. Mosolyogtam magamba büszkén. – Van egy barátnőd Ráadásul elvileg felnőtt vagy. Nem Gray bocsi Én felnőtt vagyok, ahogy Lucy is. És már rég együtt vagyunk és az óta, egyfolytába egy házba lakunk. – Itt Grayt szerintem kicsit kiakasztották a hírek. – Az egy dolog hogy még csak most kezdünk felnőttek lenni és pár dologba úgy viselkedünk. Pl. Összeköltözés. De amúgy nagyjából mi is gyerekek vagyunk. Mert mindannyian a szüleink gyereki vagyunk és azok is maradunk akár velünk vannak akár nem. – Itt éreztem, hogy legurul az arcomon egy könnycsepp. Eszembe jutott Apu, aki 3 hónapja halt meg. Anyu, aki már nagyon rég… és Apunak még be se tudtam mutatni Lyont. Pedig már készültem. És az, amit Lyon mondott mind igaz. Igaza van én mindig Anyu és Apu kis lánya leszek, mert ők most fentről néznek. Engem a félig felnőtt lányukat és barátját, aki majd reméli, mindentől megvédi. Most veszem észre hogy már nagyjából bőgök. De nagyon meghadttak Lyon szavai.
-      Hé… - Nézett rám nagyon szép fekete szemeivel. – Na gyere ide. – És magához húzott. Én meg csak sírtam mint egy kisgyerek.
-      Mi történt? – kérdezte Juvia. – Miért sír Lucy?- Itt megfordultam.
-      Apu… - Hopp még egy könnycsepp. – Apu 3 hónapja halt meg… - Itt újra elkezdtem sírni.
-      Mi? Tényleg de akkor… De akkor az Anyukád és Apukád se él? – Így csak rosszabb lett. Visszafordultam Lyonhoz és sírtam…
-      Bocsi bocsi nem akartalak emlékeztetni arra hogy… - Itt elhallgatott. Nem tudom mi történt de én csak sírtam és sírtam Lyon be kapaszkodva. Majd nem tudom, hogy mennyi idő után, de kezdtem rá eszmélni, hogy milyen szánalmas lehetek, itt bőgök egyáltalán nem felnőttes. Jó mondjuk, gyerek vagyok. De azért nagyon- nagyon fájt. Na, jó kicsit (Nagyon) megkönnyebbültem és felnéztem Lyonra, aki pedig rám ennek az lett a vége, hogy elnevettem magam ő meg csak mosolygott. Majd megcsókolt. Ami nem tartott nagyon sokáig mivel Natsu felkiáltott, hogy BUNYÓÓÓÓÓÓ! És egy párnával (Hogy honnan szerezte azt nem tudom.) Lyon fejére vágott.
-      Köszönöm. – kiáltott fel Gazille. – Már azt hittem elhányom magam. - Lyon erre megfordult és elvette Natsutól a párnát és telibe találta Gazillet.
-      Ezt most miért? – Majd Mira felvette a párnát és még egyszer fejbe vágta.
-      Mert bunkó voltál! – Közölt és elment majd rám kacsintott. Én meg mosolyogtam.
 
Hát igen sose fogunk felnőni. Ez már biztos.
 

lucy-mosolyog.jpg

 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Következő rész:

 

 

2013. szeptember 04.

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.