Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Fejezet - Szerelmesek napja!

2013.09.07

 4.   Fejezet

 

Szerelmesek napja!

 

 
Mi után mindenki nevetett a lejátszódó jeleneten, megkért Lyon hogy mutassam meg neki a házunkat. Elköszöntünk a többiektől és elindultunk haza. Kiléptünk az utcára már későre járt… a Lámpák fényében kézen fogva sétáltunk.

-      Mióta ismered Grayt? – tettem fel neki egy kérdést.

-      Hát miután csatlakoztam Urhoz rá egy évre ő is. – mondta visszagondolva.  – Te?

-      Hát… 15 évesen csatlakoztam a Fairy Tail. Szóval olyan 3 éve. – gondolkodtam.

-      15 évesen? – bólintottam. – Csak 3 éve csatlakoztál és így szeretnek? Az tök jó.

-      Igen nagyon szerethető Céh. - mosolyodtam el és magához húzott.

-      Nincs kedve elmenni, vacsorázni?

-      Hát… Ha megengedi, akkor szívesen elmennék magával fiatalember. – Mentem bele a játékba. És kezetcsókolt. Vicces volt. Csak nevettem és nevetem majd felkapott a kezébe. És megcsókolt. Annyira, de annyira szeretem. Majd megkértem, hogy tegyen le. Nem akart.

-      Létszi!! Mindenki minket bámul!! – mondtam halkabban, mert tényleg mindenki minket bámult. Bár volt pár kedves néni, aki ránk mosolygott. – Letehetnél.

-      Na, jó! De most az egyszer. – És letett a földre. Én meg megöleltem.

-      Ez az egész annyira szappanoperás… - Mondtam, erre ő olyat tett mit csak leginkább előttem szokott. Elnevette magát.

-      Mi van ennyire vicceset mondtam?

-      Igen. – magához húzott és megcsókolt.

-      Nem tehetek róla… - mondtam miután elváltunk egymástól. – hogy ilyen részektől egyszerre hányingerem támadna, ha mást látnék. De ha én vagyok benne a főszereplő, akkor valahogy sokkal jobb. Bár semmibe sem vagyok főszereplő.

-      De az életem főszereplője vagy.

-      Ne csináld ezt, mert ez nagyon nyálas. És én nem így ismertelek meg. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.

-      Csak te hozod ki belőlem ezt a nyálas részem. De ha akarod, akkor abba hagyhatom. – mondta mosolyogva.

-      Jó ennyi elég is lesz! – mosolyogtam vissza rá.

-      Jó, na, akkor megmutatod hol fogunk lakni?

-      Ja persze! Bocsi. kb. innen 5 perc mondtam.

-      Oké.

Sétáltunk kb. 5 percet majd megláttam a házat.

-      Nézd, ott van! – kiáltottam.

-      Oké! Nem kell ordibálnod. Itt vagyok melletted. – mondta. – Megnyugodhatnál.

-      Jól van, na! Nem tehetek róla 2 éve nem láttam.

-      Oké, de ez egy ház, nem megy sehova. – mondta aztán felkapta a fejét. – De te ezt béreled nem?

-      De… - mondtam és egy ilyen. „te most meg ezzel mire akarsz kilyukadni” fejet vágtam.

-      Mert 2 éve nem fizettél bérleti díjat nem?

-      Nem… - mosolyogtam az értetlen tekintetén. – 2 éve kifizettem 26 hónapi bérleti díjat.

-      És annyi pénzt te meg honnan szereztél??? – kérdezte elég csodálkozó tekintettel.

-      Az összes összespórolt pénzem rá ment… - nevettem. – Ezért találkoztál velem olyan csórón.

-      Nem is voltál az… - mosolygott. – Mert…

-      Na, itt állj le! – kiáltottam mosolyogva. Mosolyogva magához húzott és megcsókolt…

-      Na, gyere te Szappanopera herceg. – mondtam majd megragadtam a kezénél és egy nyelv nyújtás kíséretében elnevettem magam. Fölhúztam azon az 5 lépcsőn ő meg nem ellenezte gondolom azt gondolta majd egyszer úgy is leáll. Ezen a gondolaton jót nevettem. Gondolom elég érdekesen nézhettem ki kívülről. Megálltam az ajtó előtt.

-      Mire vársz hercegnő? – kérdezte. Én meg csak kinyújtottam a nyelvem. – Kinyissam neked az ajtót vagy mi? – kérdezte nevetve.

-      Dehogy is! Jajj… Csak a baj van veled… - mondtam egy sóhaj kíséretében.

-      Ja… Ezt pont te mondod.

-      Igen én! – Elfordultam tőle azaz „megsértődtem”. Nagy meglepetésemre hátulról megölelt és a fejét a vállamba fúrta. – Nem fogsz meghatni. – kaptam el a fejem.

-      Na, gyere, mutasd meg nekem létszíves, hogy- hogy néz ki a ház belülről. – mondta majd elengedett.

-      Na, jó, ha ennyire szeretnéd.

-      Mindennél jobban… - sóhajtottam egyet majd, kinyitottam az ajtót. A ház ne volt valami nagy még is láttam rajta hogy úgy elfogadja…

-      Na tetszik? – kérdeztem.

-      Igen… Bár a rózsaszín takarót lecserélhetnéd. – Ebben igaza volt még akkor feküdtem, rajta amikor Gray megcsókolt… De jó most már tuti hogy lefogom cserélni… - Mondjuk fehérre?

-      Jól van na. Egy pillanat. - gyorsan oda szaladtam az egyik nagyszekrényhez. Csodálatomra ott volt minden úgy ahogy hagytam. Na elővettem a fehér takarót és kicseréltem a rózsaszínt. – Így jó lesz? – Kérdeztem.

-      Tökéletes. – mondta és rádőlt a gyönyörű munkámra.

-      Én elmegyek fürödni. Mindjárt jövök. Oké? – kérdeztem.

-      Jó. – kiáltott utánam mert már a fürdőben voltam. Gyorsan csináltam magamnak egy habfürdőt. Extra habbal. És gyorsan megfürödtem. Majd gyorsan megtörölköztem, felvettem a pizsamám. És kiszaladtam. Ő meg aludt. Olyan aranyos mikor alszik. Befeküdtem mellé ráhajtottam a fejem a mellkasára.  Azon kezdtem el gondolkodni hogy totál elfelejtettünk  vacsorázni. Nem baj majd holnap bebótóljuk. És elaludtam.

 

 

 Következő rész: 2013. szeptember 8.

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.