Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. Fejezet - Egy "Normális" reggel

2013.09.08

 

 5. Fejezet

 
 Egy "Normális" reggel
 
 

 

Reggel, amikor kinyitottam a szemem egy igen kényelmes felsőtesten pihentettem a fejem. Fölnéztem a felsőtest gazdájára. Ő meg mosolygott rám.

 

-      Jó reggelt hercegnő! – vigyorgott.

 

-      Nem vagyok hercegnő! – csattantam fel igen álmosan. – Csak egy álmos lány… - a mondat után egy jó nagyot ásítottam. – Te pedig a szappanopera hercege. – elnevette magát.

 

-      Jól van „csak egy álmos lány” akkor gonosz leszek és szívtelen. Megfelel?

 

-      Igen. De van egy gond, aki gonosz és szívtelen nem kérdezi, meg hogy a másiknak jó- e. – mondtam neki.

 

-      Jól van, akkor én már itt se vagyok. – és felállt. Már indult is volna, de én megfogtam a kezét és visszahúztam. Persze magától jött vissza. Egy, mert soha nem leszek olyan erős, hogy visszahúzzam, kettő, mert szeret. Gondolom… vagyis inkább remélem. Elég fura fejet vághattam, mert elég furán nézett rám.

 

-      Minden Oké?

 

-      Igen csak gyere vissza! – Itt egy kicsit nyávogtam. De nem tehetek róla, hogy szeretem! – Ne legyél ilyen. Naaaa!

 

-      Na, látod! Nem lenne jó neked, ha ilyen lennék nem? – Itt kinyújtottam a nyelvem. – Jó akkor mehetek is és akkor majd megné… - Felpattantam és belé csókoltam a szót. J Mikor abba hagytuk a csókot összemosolyogtunk. – Na, megyek reggelit csinálni.

 

-      Jövök én is! – a mondat után elkezdtem elkomorodni. – Ha már így fel kellett kelnem… miattad!

 

-      Ne legyél ilyen hisztis. Hidd el, ha ezt fojtatod, akkor én megyek is.

 

-      Na, csak fáradt vagyok. – itt magamhoz húztam. – És nem bírom ki nélküled.

 

-      Na, most te vagy a szappanoperás.

 

-      Nem csak szerelmes. – mondtam majd megcsókoltam, a csók után elkezdtem kisétálni a konyha felé majd megfogta hátulról a derekam és felemelt (Gyakran szokta ez csinálni.) és arrébb rakott.

 

-      Majd én csinálom. Te létszíves ágyaz be.

 

-      Oké. Meg felöltözök.

 

-      Oké! – kiáltotta a konyhából. Besétáltam a szobába. Megfogtam az újonnan szerzett fehér takarót és ráterítettem az ágyra. Majd mikor kisimítottam, ránéztem a faliórára. 10 óra… Jesszus. Régebben mindig 6- kor keltem, hogy beérjek a Céhbe. És emlékszem milyen forrófejű voltam akkoriban. Na, jó ezt most úgy mondom, mintha most nem lennék az… De az vagyok csak nem annyira… na, elkezdhetnék felöltözni. Benéztem a szekrényembe. Hát. Minden ruhámra emlékszem. és a kedvencen is itt van! Jajj talán a ruháim közül ez hiányzott a legjobban. Fehér egybe ruha Kék lángokkal (Vagy valami olyasmikkel az oldalán.) Kék szalaggal hozzá. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe. Kb. 3 perc alatt felvettem. Kirohantam a konyhába.

 

-      Kész vagyok. – mosolyogtam.

 

-      Ez az egyik régi ruhád? – kérdezte mosolyogva.

 

-      Igen régen mindig szoknyába vagy ruhába voltam. És ez volt a kedvencem.

 

-      Jól áll. – mondta majd letette a serpenyőt az asztalra. – Tojásos rántotta. Na, megyek én is felveszek valamit.

 

-      Lehetőleg ruhát! – kiáltottam utána mivel már a szobába volt.

 

-      Köszi, a tippet! – kiáltott vissza. Erre elnevettem magam. Neki álltam megteríteni mikor valaki csöngetett.

 

-      Megyek! – kiáltottam. Oda mentem az ajtóhoz megfogtam a kulcsot és elfordítottam a zárba. kinyitottam az ajtót és nagy meglepettségemre Wendy állt az ajtóba. – Szia Wendy! – köszöntem neki mosolyogva.

 

-      Szia! A mester küldött, hogy ébresszelek fel titeket. – mosolygott. – De látom, nem kell. Jó a ruhád rég láttam rajtad.

 

-      Köszi! – mosolyogtam. – Nem volt mérges a mester?

 

-      Nem. De tudta, hogy meg fogod kérdezni és azt üzeni, hogy „Nem baj csak holnap legkésőbb 8-ra gyere be.”

 

-      Oké! Nem vagy éhes?

 

-      Hát… Egy kicsit…

 

-      Szereted a tojásrántottát?

 

-      Igen nagyon! – csillant meg a szeme.

 

-      Lyon csinálta egyszóval szuper! – megragadtam a kezét és be akartam húzni, de megtorpant.

 

-      Nem baj?

 

-      Dehogy is! Sőt kifejezetten örülök, hogy nem kell egyedül a Szappanopera hercegével reggeliznem…

 

-      Minek a hercegével? – kérdezte fura arccal Wendy.

 

-      Áh. Hagyjuk hosszú story. – legyintettem. – Na, gyere be.

 

-      Köszönöm szépen. – elindultunk befelé. Lyon éppen akkor lépett ki a fürdőből felöltözve (Farmer hosszú gatya, sima kék póló és fehér zokni.) a haját törölgette. – Szia Wendy. – intett neki. Wendy kicsit bátortalanul visszaintegetett.

 

-      Nyugi nem harap. – mosolyogtam.

 

-      Oké! – mosolygott Wendy. Bementünk a konyhába leültünk az étkező asztal köré.

 

-      Na hogy állsz a fiúk terén? – kérdeztem tőle gyanakodva. – Nyugi elmondhatod. Nem fogom elmondani senkinek.

 

-      Hát… - Itt elpirult. – Tudod a Blue Pegasusból… Eve egy picit tetszik.

 

-      Akkor jó. Nem valami hülye gyereket fogtál ki. – mosolyogtam. – Nem mintha én egy tejesen normális fiút fogtam volna ki.

 

-      Hallottam! – kiáltotta az említett személy.

 

-      Na, gyere, szedjük ki az ennivalót. – megfogtam a tányérját és szedtem neki. Majd magamnak és Lyonnak is. Ekkor betoppant Lyon is. Leült egy üres székre.

 

-      Köszi! – mondta, amikor a tányérját nyújtottam felé.

 

-      Hát ez valami isteni! Nagyon finom. – mosolygott Wendy. Erre Lyon elmosolyodott.

 

-      Köszönöm végre valaki értékeli a főztem.

 

-      Hé! Én igen is szeretem a főzted! – csattantam fel mosolyogva. Ezek után nekiálltunk enni. Sokat nevettünk. Majd felkaptam a kulcsaim (Nem a lakás kulcsaim, hanem a „varázskulcsaim”) és elindultunk. A Céh felé.

 

eve-a-blue-pegasusbol.jpg


Következő rész: 2013.09.12.
 
 
 
 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.