Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Fejezet - Egy kis nem normális rosszullét...

2013.10.27

 7. Fejezet

Egy kis nem normális rosszullét…
 
 

Istenkém. Ne mond, hogy Mira… és Laxus… Laxus éppen sétált lefele a lépcsőn. Odakaptam a tekintetem. Aztán Mírára.

-      Mi??? – Néztem vagy 10 centiméteres átmérőjű szemeimmel. - Ez most komoly??

-      Hát… Igen… - pirult el.

-      Ezt én akkor sem hiszem el… - mondtam már kicsit hangosabban. Erre Mira meg lepisszegett.

-      Kérlek, ne nagyon híreszteld… Mert… hát… még… tudod…

-      Miért nem akarod elmondani másoknak? – kérdeztem égig felszaladó szemöldökkel. Mira elpirult.

-      Nem tudom… Csak félek hogyan fognak az emberek reagálni…

-      Jaj… Istenem Mira… - dőltem két kezem közé. – Nem mondod komolyan hogy csak ezért? Na, jó mondok valamit. Tök mindegy hogyan reagálnak rá a többiek az a lényeg, hogy te jól érezd magad vele. Érted? – Mira lassan bólintott.

-      Igen és köszönöm. – mosolygott aztán meg elég fura fejet vágott…

-      Mi az? – kérdeztem furán, mert hát úgy nézett rám mintha lila lett volna a fejem.

-      Nagyon- nagyon furán viselkedsz! – méregetett Mira.

-      Ezt most hagyd abba! – szóltam, rá mert elkezdett méregetni. Utálom, ha ezt csinálják, a hideg futkos a hátamon.

-      Jól van, na… De akkor is nagyon- nagyon megváltoztál. De legalább jó irányba.

-      Ezt úgy mondod mintha ez előtt nem lettem volna komplett. – néztem rá gyanakvó tekintettel.

-      Nem csodálom, hogy meglepődött, hiszen te soha se voltál normális. – szólalt meg a hátam mögött egy mélyebb hang. Egyből felismertem.

-      Laxus… Én is szeretlek… - néztem rá gúnyos arccal.

-      Ki nem? – nézett rám mosolygó tekintettel. Erre elnevettem magam.

-      Az tuti hogy nem változtál… - Ekkor Laxus küldött Mira felé egy olyan „Csinos vagy ma Baby.” pillantást, Mira pedig elpirult.

Oké- oké itt le is lehet állni. Miért pont előttem kezdenek itten mindenféle dolgokat csinálni?! Lepattantam a székről. Itt valahogy felfordult a drága gyomrom… Lehet, hogy csak mi vagyunk ilyen különc pár Lyonnal, de így még az 100% hogy nem nézett rám. Pfuj… Undorodom az ilyen emberektől… Eddig még úgy el tudtam viselni Laxus modorát, viselkedését, nézéseit és a beszéd stílusát, de most valahogy nem ment. Elindultam kifele. Tényleg nagyon forgott már a gyomrom. Ez a pillantás, nagyon sok mindent elárult. Na, mindegy nem az én dolgom, szívok egy kis friss levegőt. Elindultam, kifele de valaki megragadta a kezem. Lyon aggódó pillantásokat vettet felém. Nem volt kedvem beszélni ezért csak elmosolyodtam és az ajtó felé mutattam. Megértette mire célzok ezért elengedte a kezem. Gyorsan átvágtattam a tömegen. Lehet, hogyha lovam lett volna az gyorsabb lett volna. De akkor tuti Szélvésznek hívták volna, mert az olyan nagyon szép név. Fehér lett volna és vele járnék lovagolni a naplementébe… Jesszus milyen hülyeségeken gondolkozok. Meg értem miért mondják rám néha azt, hogy elszabadul a fantáziám, mert ez végül is igaz. Ha képzeletnek lenne, határa tuti át vágtatnék rajta Szélvésszel. :D Sikerült valahogy átjutnom a tömegen Szélvész segítsége nélkül és kimentem az ajtón. Ránéztem a fehér harisnyámra (Mert bizony az volt rajtam) és látom, hogy egy nagyon nagy bakancs talpnyom van a térdemnél… De hogy az hogy került oda a kész rejtély. Sőt mi több nem is akarom tudni hogyan került oda. Hátra dőltem a falhoz és jó nagy levegőket vettem, amitől a gyomrom kicsit lecsitult. Már pedig kezdtem azt hinni, hogy feljön a finom reggeli.

-      Minden Oké? – hallottam egy hangot magam előtt. Mivel becsuktam a szemem nem nagyon láttam ki az. Így gondoltam értelmes dolog lenne kinyitni a szemem. Natsut láttam magam előtt.

-      Szia Natsu. – mondtam kicsit kómásan, mert kicsit szédültem. Meg elkezdett forogni velem a világ. – Azt hiszem nem… - mondtam és majd elsötétült minden körülöttem.

4 nappal később…

Lassan kinyitom a szemem és a faplafont látom… így jobban megvizsgálva is ugyan olyan, mint szokott. Fáj a fejem és azt hiszem, szédülök. Kicsit hányingerem is van. Fájnak a szemeim. Jaj… Ez is nekem kellett csak érzek valamit a homlokomon.

-      Ch… - szorítottam össze a fogaimat. Elkezdett nagyon- nagyon fájni a fejem. Elkezdtem köhögni. Jaj… Még köhögök is. Ekkor meglátom a faplafon helyett Lyont, aki sima fehér pólóba volt és volt rajta egy nyaklánc…

-      Jól vagy? – kérdezte. Milyen kérdés ez? Persze tökéletesen vagyok. Simán föl tudnék ülni egy hullámvasútra. Jaj… Most belegondoltam. Azt hiszem, mindjárt kidobom a taccsot. Amúgy tudom, hogy Lyon csak kedves akart lenni, de azt hiszem, nem vagyok jól…

-      Erre a kérdésre te is tökéletesen tudod a választ. – válaszoltam a hullámvasúti kalandom után.

-      Igazad van. – mosolyodott el. – Mi történt?

-      Nem tudom Laxus elég furán nézett Mirára és felkavarodott a gyomrom. Kimentem levegőzni és találkoztam Natsuval és ez után minden ki esett.

-      Igen. Azután miután elájultál beverted a fejed ezért is van ragtapasz a homlokodon. – Áhá! Szóval ragtapasz van a homlokomon. – Mindezek után 4 nap után most nyitod ki a szemedet először. – Juj, szegény biztos, hogy aggódhatott. Vagy is inkább remélem, hogy aggódott.

-      Bocsi hogy sok bonyodalmat okoztam, nem volt szándékos.

-      Na, ne mond. – közelebb hajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. – De legalább kinyitottad a szemeid.

-      Én pedig kezdtem azt hinni, hogy nem aggódsz értem. – mosolyodtam el halványan.

-      Az aggódás egy enyhe kifejezés arra, ahogy aggódott miattad. – Hallottam egy másik igazán ismerős hangot. Grayét. Pedig én meg azt hittem, hogy egyedül vagyok a szobába Lyonnal. Jó mondjuk egy pár perccel ezelőtt még azt se tudtam hol vagyok, de azért ez egy meghitt pillanat lett volna, ha nem rontja el. De elrontotta! Jesszus az agyamra megy a láz vagy mi… Ilyen hülyeségeket hadoválok. A végén még magamba elkezdek hisztizni. Vagy ami rosszabb! A jó és a rossz énem összecsap egymás ellen. És a jóknál van Szélvész! Így szinte biztos, hogy ők nyernek. Kivéve, ha ilyen hülyeségeket gondolok magamba. Nem elég hogy még beteg vagyok, de már betegesen is gondolkozom. Hahó! Térj magadhoz.

-      Hé! Lucy! – hallottam Lyon hangját.

-      Igen! – kaptam fel a fejem… Azt hiszem, egyre rosszabbul vagyok.

-      15 perc beszélünk hozzád már kezdtem azt hinni, hogy elaludtál.

-      Végül is megeshet. Ha én beteg vagyok még Natsu mellett is el tudnék aludni. – Lyon elmosolyodott.

-      Na, pihenjél, tovább az jót tesz. Én meg megyek és megkérek valakit, hogy csináljon neked valami levest.

-      Jó kő… - Azt hiszem, most nem tudom befejezni a mondtatót, mert elalszok…

 

lucy-betegen.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Következő rész: 2013-10-31

 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

^^

(cAitShelTer, 2013.10.28 14:04)

kjááá ezzzzaaaazz:DDDDD 6.fejezetnél Laxus-ra tippeltem ééés eltaláltamm >.< huhh megyek lottózni xddd örülök hogy elkészült a 7.fejezet is, kíváncsian várom a folytatást :), addig fantáziálgatok :'DDD

Re: ^^

(Szerkesztő... :), 2013.10.28 16:05)

Örülök hogy tetszik! :) A következő részbe megpróbálok minél több érzelmet, humort (Már amennyi tőlem telik) és persze az elmaradhatatlan meglepetést! :)