Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Fejezet - Ez kész...

2013.10.31

 8. Fejezet

Ez kész…

 

2 napja nem is tudtam kikelni az ágyból. Ugye nem kell mondanom elég idegesítő volt. Ma viszont teljesen energikusan és vidáman keltem ki az ágyból. Lyont sajnálatos módon felébresztve.

-      Bocsi… - mondtam, sőt inkább suttogtam neki. – Aludj tovább.

-      Már mindegy… - mosolygott rám aranyosan. Majd akkor, amikor elvesztem íriszeiben megfogta a nyakam, (Mellesleg hideg kezével.) félig fölült és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba, ahogy ő is tette.

-      Hideg a kezed. – mondtam neki és közben a homlokomat az ő homlokához érintve.

-      Tudom. – mosolyodott el. – Direkt csak azért csináltam, hogy fázzon a nyakad.

-      Tudtam én! – elkezdtünk nevetni.

-      Örülök, hogy jobban vagy. – nézett bele a szemembe Lyon.

-      Jaj… Istenem ne csináld! – néztem rá mérgesen.

-      Most mit akarsz, hogy szomorú legyek? – nézett rám eléggé lesokkolva Lyon.

-      Nem… Csak azt szeretném, hogy ne legyél a Szappanopera hercege…

-      Jól van, na… - mosolygott majd fölállt. – Elmentem zuhanyozni.

-      Oké… Majd utánad én is megyek… - fölálltam, ami elég nehézkesen ment ugyan is majdnem egy hete álltam utoljára lábon. (Na jó… Végszükség esetén azért lábra álltam.) Odasétáltam a szekrényemhez és megnéztem mi a helyzet a ruháimmal. A régiekben egyetlen egy gatya volt és az is csak rövid így hát úgy gondoltam, hogy az újjakból veszek fel. Olyat, amit még Lyon sem látott. Hosszú fekete csőfarmer egy fehér felső /Spagetti pántos, comb közepéig érő, alján rojtok találhatóak…/ és egy fekete dzseki. Nem rég vettem őket így nem csak Lyonnak lesz meglepetés, hanem a többieknek is. Szerintem ők leginkább azon fognak majd meglepődni, hogy nem szoknya lesz rajtam, hanem gatya. Mert szerintem soha az életbe nem voltam gatyába előttük. Lyon viszonylag gyorsan kész volt ezért gyorsan berohantam a fürdőbe. Hajat mostam, megszárítottam és felöltöztem. Kimentem a fürdőből és megláttam Lyont. (Jééééééééééééé… Ekkora meglepetést.) Lyon laza farmerbe volt és fehér pólóba. Mondjuk ez a szokásos öltözete, de nem is ez érdekelt. Volt rajta egy medál. Téglalap alakú. És csak most néztem meg, de az én nevem van belekarcolva. És ezt eddig észre se vettem!

-      Ó… - pirultam el. – De aranyos vagy. – mosolyogtam majd eldobtam mindent, ami a kezembe volt és szorosan megöleltem.

-      Ő… - gondolom fura fejet vághatott. – Miért is?

-      Bocsi. Bocsi, bocsi… - Egyre erősebben öleltem. De nem zavarta. – Bocsi hogy nem vettem észre. – Azt hiszem legördült egy könnycsepp az arcomon csak azt nem tudtam, hogy örömkönny vagy pedig csak a szomorúságom jele. Ha örömkönny, akkor az azt jelent, hogy örülök, hogy Lyon ennyire szeret. (Na, ez Igaz!) Viszont szégyellem magam amiatt, hogy nem vettem észre előbb…

-      Jajj nem baj. – majd felemelte az állam. – Hé… Ne sírj. Nem baj nem haragszom.

-      De én magamra nagyon… - mondtam majd hozzábújtam.

-      Figyelj nem baj. Kivittek vagyunk, mert én se vettem észre hogy mentél volna valamikor vásárolni. – mosolyogott rám.

-      Aranyos vagy. – mosolyogtam rá.

-      Tudom. – mosolygott.

-      Na és persze szerény. Minden mennyiségben. – nevetettem, majd magához húzott és megcsókolt.

-      Na gyere menyünk. Indulnunk kell.  – Mi?

-      Mégis hova? – vontam fel a szemöldököm.

-      A városba. – jelentette ki teljesen természetes hangon.

-      De mégis minek? És különben is… Nem kéne nekünk a céhbe mennünk??? – kérdeztem szerintem teljesen jogosan.

-      Nem… Mivel a Mester megengedte hogy elvigyelek a városba. – Ki vagy te hogy ilyen csodákra vagy képes??? Ez kész…

-      Hú… - Mertem nézni a szemébe. És csoda nem varázsolt el…  - Nem is tudom mit mondjak erre…

-      Nem kell semmit csak annyi hogy velem jössz. – Mi? Persze hogy veled megyek. Milyen kérdés ez?

-      Megyek! – mondtam mosolyogva.

-      Jól van. – mosolygott. Majd leejtette a tárcáját (Ami mellesleg a kezébe volt csak annyira el voltam ragadtatva, hogy észre se vettem) és kiesett belőle egy kép. Felvettem a földről és elkezdtem mosolyogni… De aranyos…

-      Jaj… Ne… - sóhajtott Lyon.

-      Juj… Ez te vagy? Nagyon- nagyon cuki vagy! Jaj… De aranyos… - néztem a képre, amin ugyan csak Lyon volt és irtó cuki volt… Persze még most is az. – Ne mond, hogy et a képet nem akartad megmutatni?? Amúgy hány éves korodba készült?

-      Hét… Úr készítette. Vagy várj, lehet, hogy Gray… Nem tudom…

-      Jaj… De aranyos…

-      Indulhatunk? – tért el a témától.

-      Persze. – mosolyodtam el halványan. Elindultunk… Bezártuk a házat és a város felé igyekeztünk. Mikor megérkeztünk nézelődtünk nevettünk meg minden ilyesmi. Fantasztikus volt. Majd este fele:
Elindultunk a hosszú és kimerítő nap után vacsorázni… Még hozzá egy előkelő étterembe. Tök jó volt nagyon rég nem ettem étterembe és már kezdett hiányérzetem lenni amiatt, hogy nem ehetek rántott sajtot. (Mert természetesen mindig azt eszek) Lyon és Én is rendeltem. Nem kell nagyon kirészleteznem, mert ha akarnám, se tudnám megmondani, hogy Lyon mit kért, mert valami kiejthetetlen nevű ételt az biztos. Miután megettük elkezdtünk beszélgetni.

-      Na és miért is jöttünk a városba? – néztem rá mosolyogva nem, csak azért mert jól laktam, hanem mert érdekelt.

-      Hát… - vakarta meg a tarkóját. – Gyorsan megkérdezem, és ne ess, sokba kérlek jó? – Mi meg akarja kérni a kezem? Ne… ne gondol ilyen hülyeségekre Lucy… - Volt valami köztetek Grayyel? – Azt hiszem a lánykérés jobban tetszett volna…

-      Ő… őszinte leszek veled jó? – bólintott komolyan. – Nem nagyon akartam elmondani, de üsse kő… Igen 2 évvel ezelőtt… a küldetés előtt megcsókolt… De azt hiszem nem voltam belé esve. Ennyi. – Kiengedett egy megkönnyebbült sóhajt.

-      Jaj… De jó…

-      Még is miért?

-      Már rég óta meg akartam kérdezni… - letérdelt elém… na, ne mond… - Lucy Heartfilia, Lennél a feleségem? – Ez kész…

 

lyon-kid.....jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Következő rész: 2013-11- 07

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

^^

(cAitShelTer, 2013.11.01 16:45)

köhöm...komolyra véve a szöveget, összefoglalom:wíííííííííííííííííííííííííhííííííííííííííííí tényleg naon Kawaiiiiiiiiii volt!!!!! :33333333333333 rántott sajt *--------* imádommmmmmmmm ^^ eddig ez volt a legjobb rész :DDDD

Re: ^^

(Szerkesztő... :), 2013.11.01 17:53)

Nagyon örülök hogy tetszett! :) Próbáltam bele vinni egy kicsit több Kawaii részt és látom sikerült! <3 Köszönöm szépen hogy olvasod az írásaimat. És persze azoknak is köszönöm akik nem írnak kommentet!