Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. Fejezet - Na igen...

2013.11.07

 9. Fejezet

 Na igen...

 

Oké… Azt hiszem Lyon megkérte a kezem… Persze hogy igent mondok, de Lyon tényleg ennyire komolyan gondolja a kapcsolatunkat… hogy azt szeretné, hogy a menyasszonya legyek? Megakadt a torkomba a hang, de aztán visszajött. (Hála Istennek.)

-       Igen. - mondtam ki a választ vagy inkább a sorsdöntő választ. Lyon ráhúzta az ujjamra a gyűrűt, ami hihetetlenül nézett ki. Azt hiszem ezüst volt. És egy kis ezüst rózsa volt rajta a rózsa közepébe pedig egy kis kékkő volt. Lehet, hogy gyémánt, de nem nagyon hiszem. Elmosolyodtam. Hihetetlen hogy valaki megkérte a kezem. Fantasztikus érzés…

-      Örülsz?? - kérdezte Lyon. Milyen kérdés ez? Elmosolyodtam.

-      Persze! - mondtam mire õ felállt és a szemembe nézett. Majd szótlanul leült a helyére. Szólt egy pincérnek hogy fizetni szeretne fizetni. A pincér odaadta a számlát Lyon kifizette és szólt, hogy mennyünk. Maid kicsattantam a boldogságtól. Még mindig alig hiszem el, hogy menyasszony vagyok. Szerintem úgy vigyorogtam, mint a tejbe tök… Lyon kinyitotta előttem az ajtó (Micsoda úriember!!) és küldött felém egy mosolyt, szóval beigazolódott, hogy tényleg vigyorgok. Kisétáltam az utcára. Majd becsukta maga után az ajtót én meg megvártam. – Szóval a Mester ezért engedte meg!

-      Persze… Azért nekem sincs annyi varázserőm, hogy elkérjelek tőle, de erre egyből igent mondott. És elkezdett ábrándozni a szerelemről hogy Micsoda jó dolog a szerelem meg ilyenekről… - vágott kicsit fura fejet Lyon… Bár megértem, hiszen a Mesternek szoktak ilyen érzelem kitörései lenni…

-      De igaza van. – mosolyodtam el… Majd megálltam és ránéztem a gyűrűre… - Nem hiszem el hogy megkérted a kezem… - majd elmosolyogtam és a nyakába ugrottam (Persze nem ugrottam rá… Az már tőlem is sok lenne) – Szeretlek… - suttogtam a bűvös szót a fülébe. Ő pedig átöltet és éreztem forró leheletét a nyakamon.

-      Én is. – majd maga elé fordított és megcsókolt. Majd megszakadt a csókunk. Mert egy lány állt mögöttünk élén rózsaszín hajjal… és sírt… Abba hagytam a csókunkat Lyonnal és odamentem a lányhoz.

-      Mi a baj? – néztem rá aggódóan… Majd átölelt???

-      Semmi… - sírt tovább. – Csak annyira örülök, hogy Lyon egy ilyen lánnyal találkozott össze, mint te… - mosolyodott el. Eléggé meglepett fejet vágtam az egyszer biztos. Közben Lyon is utolért. És ugyan olyan fejet vágott, mint én…

-      Sherry! – kiáltott aggódó fejjel. – Te meg mégis mit keresel itt?

-      Hogy megnézzem, hogy milyen életed van… - Oké akkor valaki felvilágosítana? Van egy lány, aki ismeri Lyont és utána jött, hogy megnézze, hogy milyen élete van, és éppen engem átölel és sír????

-      Jól van. – mosolyodott el eléggé aranyosan Lyon. – Nyugodj meg és engedd el a menyasszonyom. – Á! Éppen hogy csak megszoktam, hogy mások előtt a barátnőjének hív most meg már menyasszony… Mi lesz, ha a felesége leszek? Bele se szeretnék gondolni… Elengedett a bizonyos „Sherry” és mosolyogva a szemembe nézett.

-      Te Lyon menyasszonya vagy? – nézett rám csillogó szemekkel.

-      Igen 10 perce… - pirultam el…

-      Most kérted meg a kezét???????? – irányította most már Lyonhoz a kérdést.

-      Igen… - mosolygott Lyon.

-      Hát ez csodálatos! – nevetett Sherry. – Örülök, hogy megismerhetlek Sherry Blendy a nevem. Lyonnak vagyok az egyik barátja. – Ő… Fiú lány legjobb barát? Oké most nem tudom, hogy higgyek – e neki vagy nem… na, jó ne gyerekeskedjek… Most kérte meg a kezem!!!!!

-      Részemről a szerencse, Lucy Heartfilia vagyok. – mosolyogtam rá és kezet fogtunk.

-      Na, mennem kell, mert Ren vár… - Mi?? Ren a Blue pegazusból?? Ő… Lyon szerintem nem tudta kiről van szó, de legalább olyan meglepett fejet vágott, mint én…

-      Ren a Blue pegazusból?  - néztem rá kérdően.

-      Igen… Nagyon aranyos és már vagy 3 hónapja együtt vagyunk. – mosolygott Sherry. Majd Lyonnak amilyen hamar előjött a meglepett arca olyan hamar is tűnt el. Majd rá mosolygott Sherryre.

-      Örülök, hogy te is találtál magadnak valakit. – mondta Lyon.

-      Én még annál is jobban. – nevetett Sherry. – Na, sziasztok! – kiáltott mosolyogva Sherry majd elfutott.

-      Sherry? – kérdeztem felvont szemöldökkel Lyontól. Kicsit olyan gyanakvó tekintettel.

-      Régi barát… - majd rám nézett. – Csak barát! – hangsúlyozta ki a Csak- t. Na azért nem vagyok ennyire féltékeny csak kíváncsi.

-      Jól van, akkor én most a menyasszonyod vagyok? – mosolyogtam rá pimaszul.

-      Mi van? – nézett mosolyogva Lyon. – Még nem szoktad meg? – A pimasz mosoly átváltozott kicsit szomorkás arcra…

-      Nem. – mondtam lebiggyesztve a számat… Lyon átölelt, ami eddig azt hiszem a legjobban esett.

-      Nem baj majd megszokod és sajnos még azt is meg kell szoknod, hogy nem a barátod, vagyok, hanem a vőlegényed… - mondta szinte nevetve én meg erre elhúztam a számat… Í… Tényleg…

-      Nem baj. – mondtam egy kicsike sóhajt is beletéve. – Megszokom… - mosolyogtam.

-      Azt hiszed, hogy csak neked vannak ezzel problémáid? Mit mondok majd Graynak? Hogy figyelj, tudom, hogy nem rég szoktad meg hogy a volt szinte testvéred összejött a régi szerelmeddel, de a megkértem a kezét… - mosolygott kicsit megijedten Lyon én meg elröhögtem magam…

-      Majd megszokja, úgy ahogy mi… - mosolyogtam.

-      Muszáj lesz neki. – sóhajtott egy kellemeset Lyon.

-      Igen. – mosolyogtam. – Na de mennyünk mert már 11. és holnap 8 –ra be kell mennünk a Céhbe.

-      Igen… - mondta elhúzva a száját Lyon. – Nem szeretek keveset aludni…

-      Akkor gyere. – mosolyogtam rá és megfogtam a kezét. Úgy döntöttem húzom hazáig.

 

 

sherry.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Következő rész: 2013-11-22

(Bocsi a folytonos váltztatásokért de nagyon elvagyok maradva mindennel. Ígérem Péntekre felteszem.)  

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.