Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. Fejezet - Visszaszámlálás... 2... 1... 0...

2013.09.15

 2. Fejezet

Visszaszámlálás… 2… 1… 0…
 

Felvánszorogtam a szobámba, mint valami vénasszony. Nagyon- nagyon hülyének és ribancnak éreztem magam. Annyira hogy még sohasem. Barátnője van. Bár ez mondjuk érthető egy olyan fiúnak, mint ő. Annyira, de annyira szánalmas vagyok. Hogy kicsíptem magam meg minden… gondolatba rámásztam. Elképzeltem milyen lenne, ha járnánk. Olyan jó volt szinte éreztem, hogy megfogja a kezem. Biztos, hogy nem szerettem bele. Bár azt tény, hogy életembe még soha sem voltam szerelmes. Hidan is csak tetszett és hülye voltam. Bár csak életembe 3 fiú tetszett. Egy Kisame nevezetű nagyon kedves fiú… Mindig mosolygott. Hidan akit ugye bár már nem nagyon kell bemutatnom. Ha kellene is nem lennék rá képes. És Sasori… igen Sasori… De ugye bár neki barátnője van. Így ez az egész is kiesik, de nem tudom elfelejteni… Igaz csak egy órája, ismerem, de akkor is, annyira helyes és olyan aranyos egybe… Miért vagyok ilyen? Valaki válaszolna? Mert nekem ez nem megy. Feladom és kész. Nem foglalkozok vele. Ha átjön Deidarához semmibe veszem. Ha találkozunk, a suliba úgy fogok elmenni mellette mintha nem is ismerném. Igen ez lesz a jó. Ezt fogom csinálni. Leültem az íróasztalom elé. Mondtam már, hogy imádom az iskolát? Még el se kezdődött a suli, de E – mailba már küldtek egy levelet, hogy szeretnének valami szintfelmérőt íratni és kaptunk 3 lapot szövegértésből. Hogy őszinte legyek sohasem volt az erősségem a szövegértés… Általában közepes voltam… Vagy rosszabb. Na, jó mivel ezt ki kell tölteni, essünk neki.
Á! 3 órán keresztül írtam az első két lapot. Már csak egy van és holnap szombat!!! Help me! Igen sajnos elkezdődött, amire egyáltalán nem vártam! A tanulás! És mindjárt kezdődik az a mire vártam (Nagyon) a suli! És persze a visszaszámlálás is. Tudom, fura vagyok, csak kíváncsi vagyok az osztálytársaimra. Főleg Gaarára, Sasukéra és Temarira. De lehet, hogy, csak azért mert mondták, hogy ők is mind 10 b – sek lesznek. Jó mondjuk Sasukét már láttam (Mert Ino Pasija!!!) De a viselkedésére is kíváncsi vagyok. Mivel nincsenek jóba Itachival ha valaki pártjára állok az Ita lesz. Talán azért mert Ita jobb arcnak néz ki. Elindultam ki a szobámból. Kiléptem az ajtón és egy nagyon fura jelenséget láttam, amitől majdnem hátast dobtam. Deidara a szobája ajtaja előtt egy lánnyal csókolózik. Méghozzá nem is akármilyen lánnyal. Egy gyönyörű lánnyal. 4 coffba volt fogva a gyönyörű szőke haja. Egy fekete szoknyába volt és fehér felső volt rajta egy szürke kardigánnal, mellesleg piros szandál volt a lábán ugyan olyan, mint az én kedvenc szandálom. A bátyám egy farmer csőgatyába, fehér zokniba, (megjegyezném én is abba voltam. Mi már csak ilyenek vagyunk, otthon fehér zokniba rohangálunk, hogy szegény anyunak nehezebb legyen mosni.) és egy fekete pólóba. Haja szintén egy coffba volt fogva hogy ne zavarja. De az a giga nagy tincs, amit kihagy, mindig néha a félszemét eltakarja, az persze nem zavarja. (Igen… A bátyámnak hosszabb haja van mint nekem. de ő szereti és akár milyen furcsa jól is áll neki.) Én meg álltam ott dermedten. Ők meg csókolóztak. Na, jó egy pillanat a bátyámnak mióta van barátnője? És nekem miért nem szólt?

-      Ő… Bocsi. – szólaltam meg mire ők szétváltak. Így a lány sokkal szebb volt. Igazából örültem neki hogy összejöttek, vagy mi, mert egy igazán kedvesnek látszó lány. – Szia. – mosolyogtam a lányra ő meg kedvesen visszamosolygott.

-      Szia. Biztos te vagy Sakura. Mármint remélem. – mosolygott mire elnevettem magam.

-      Igen én vagyok. – közelebb léptem a lányhoz. Nyújtottam a kezem. Ő elfogadta –Haruno Sakura.

-      Sabaku no Temari vagyok. – Mi??? Ő lenne Sasori lány testvére. De ez nem a legjobb, elvileg Osztálytársak vagyunk. Őszintén meglepődtem, de akkor is örülök. Igazából annak, hogy nem egy 9. –est szedett fel. Igen a bátyám még erre is képes lenne…

-      Sasori húga vagy ugye?

-      Igen, te pedig Deié ugye? – itt mind a ketten elnevettük. Dei pedig elmosolyodott. Örülök, hogy a bátyám ilyen kedves lánnyal jött össze.

-      Igen. – nevettem. – Ti akkor együtt vagytok?

-      Igen. – mosolygott Dei Temarira. Aki viszonozta a pillantását. Itt jött a kínos pillanat a számomra.

-      Akkor… Én megyek is. Remélem, még suli előtt találkozunk! – mosolyogtam Temarira.

-      Biztos. – mondta én meg gyorsan végig sétáltam a folyósón le a lépcsőn és leültem a nappaliba lévő fotelba.

Jézus… a bátyámnak barátnője van. Nekem meg nincs… na, jó lehet, hogy ennek ő most örül vagy inkább, még se mert most biztos Temarinak örül. Elindultam a konyhába és csináltam egy jó hideg limonádét… Visszamentem a fotelhoz, leültem majd bekapcsoltam a tévét. Rámentem a Vivára. Lehalkítottam mivel én jó testvér módjára viselkedek. Halkan hallgattam a számokat. Nem tudom mennyi ideje hallgattam, de már kezdett besötétedni és kezdtem elálmosodni. A szemhéjam egyre nehezebb volt, amikor hallottam, hogy valakik (Vajon kik?) Jönnek le a lépcsőn. Leérkeztek. Elkezdtem magam ébrezgetni!! Hogy ébredjek már fel! Gyorsan felültem megigazítottam a hajam és felélénkülve (Mintha nem is lennék álmos) koncentráltam a Vivára. Mikor gondolom meglátott Temari felém fordult és integetett.

-      Szia Saku! – Visszaintettem. – Akkor még találkozunk. Jött oda hozzám és megölelt a bátyám elkísérte az ajtóig ott Tema felvette a cipőjét és úgy nevezetten elköszöntek egymástól, a bátyám még kikísérte. Alig vártam, hogy visszajöjjön, hogy mindent megtudjak! Visszamentem konyhába hogy elmosogassam a limonádés poharat, amikor megláttam egy cetlit:

„Drágáim!
Bocsi, de a munkám miatt el kellett mennem.
Holnap után, azaz vasárnapra haza érek.
Szólni akartam, hogy elmegyek csak mind a ketten el voltatok foglalva,
a magatok módján.
Szeretlek titeket!
Uí: A Helyén van a pénz. És legyen, rend kérlek, mire haza érek.
Puszi:
Anyu”

Valahogy sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz ráírva. Anyu szinte mindig ezt írja… Most egy plusz mondatot is beletett: „Szólni akartam, hogy elmegyek csak mind a ketten el voltatok foglalva, a magatok módján.” Csak ha ezt a bátyám megtudja, át fogja hívni a haverjajit köztük Sasorit is. De jó lesz. Vagy talán megjavult és nem fog senkit se áthívni, mert suli lesz Hétfőn! Nem… Ilyen nem létezik… Csak a képzeletembe. De akkor Temarit is áthívja, ami nekem csak jó. Annyira, de annyira kedves lány. Neki álltam mosogatni. Nem volt sok 5 darab tányér + 3 darab pohár az enyémet is beleszámítva. Ekkor a bátyám betoppant a házba a bátyám és bejött hozzám, a konyhába és balszerencsémre észrevette a cetlit.

-      Ez az!!! – kiáltott fel.

-      Állj csak meg!

-      Mi van? Hmm?

-      Csak annyi, hogy ha áthívod a barátaidat, akkor hívd át Temarit is! – mosolyogtunk össze.

-      Persze hogy áthívom. Hisz a barátnőm. – Itt abba hagytam a mosogatást a kézénél fogva berángattam a nappaliba. Nem ellenkezet gondolom már tudta, hogy így is úgy is hülye a húga így csak az a jobb, ha csöndben hagyom, hogy húzzon végig a lakáson. Leültettem a kanapéra én pedig leültem mellé.

-      A barátnő szóról jutott eszembe hogy meg akartam tudni pár dolgot. – mosolyogtam. – Mikor jöttetek össze? És hogyan? És honnan ismerted meg? – kezdtem faggatni szokásos módon. Igen sokszor előfordult a jelenet csak akkor nem boldog voltam, hanem komor hisz eddigi összes barátnője emós volt vagy hülye, vagy beképzelt. Nagyjából, ennyi. De volt egy nagyon rossz. Karin… Háá… Tőle még most is futkos a hátamon a hideg!

-      Tegnap jöttünk össze. – mondta kedvesen.

-      Aha! és miért nem szóltál?

-      Ha te összejönnél a legjobb barátod húgával, akkor te egyből nekem szólnál? – kérdezte tök normálisan.

-      erre nem kerül, sor hidd el. – akkor esett le neki, hogy mit mondott.

-      Hupssz! – kiáltott fel. – Akkor, ha a helyembe lennél.

-      Akkor is elmondanám! – mondtam gondolkodás nélkül.

-      Jól van, na, bocsi.

-      Akkor. Hogyan jöttetek össze?

-      Hát tegnap te pakoltál ki a szobádból akkor átjött Sasori Temarival. Sohasem tudtam hogy ilyen szép húga van. – Ebbe nem vagy egyedül. – Akkor beszélgettünk meg minden és egyszerűen megkérdeztem tőle hogy akar – e vacsorázni velem azt mondta hogy igen. Utána a dolgokat te is tudod.

-      Ja, igen mondtad aznap, hogy el kell menned valami „haverodhoz”! – mondtam nevetve és persze számon kérően.

-      Jól van, na! Most mit mondhattam volna: „Sakura figyelj, elmegyek randizni a haverom húgával!” ?

-      Oké igazad van akkor tuti elkéstél volna. – mosolyogtam majd ő felnevetett. Ezek után nem nagyon beszéltünk. Csak hallgattuk az, vivát. Egyre jobban fáradtak el a szemeim majd azt hiszem… Elaludtam.

 

Következő rész: 2013-09-22

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.