Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Fejezet - Ki is vagyok?

2013.09.23

4. Fejezet

Ki is vagyok?

 

Ilyenkor szeretném elfelejteni, hogy ki, vagyok. Vagy inkább eltűnni, elbújni egy nagyon távoli helyen ahol senki sem talál meg. Ilyen helynek akartam elképzelni a fürdőt… De nem az. Annyira, de annyira rosszul voltam, hogy már azt se tudtam, hogy hol vagyok. Valami oknál fogva odasétáltam a csap fölötti szekrényhez… Már hallottam, hogy Dei be akar jönni, de ugye bár kulcsra volt zárva. Sajnos neki is volt kulcsa. Így hallottam, hogy átszalad a szobájába. Elkezdtem keresni a borotvám. Meg is találtam. Annyira, de annyira nem akarok élni… Megfogtam és a borotva élével elvágtam az ujjam. Becsuktam a szemem és olyan érzés volt mintha az összes gondom a vérrel együtt csordogált volna ki. Minden Gaara Dei Sasori Ita… Minden… Hallottam, hogy Dei eközben kinyitja az ajtót és bejön. De nem egyedül.

-      Sakura! – kiáltottam Dei. – Engedj be!

-      Nem… - mondtam sírva. – Most nem.

-      Sakura! – kiáltott.

Lehet, hogy ezután még mondott valamit, de nem hallottam. Megfogtam és a borotva élével belevágtam a tenyerembe. Most már a tenyeremből is folyt a vér… Olyan jó érzés volt. Vörös volt, mint Gaara és Sasori haja… Kellemes, mint Gaara és Sasori csókja. Fájdalmas, mint a Deivel való veszekedés. Olyan kellemes volt. Még egyszer bele vágtam a kezembe. Megint folyt a vér. Csak a kezemet láttam és a vért a vörös vért rajta. Eldobtam a borotvát és szó szerint összeestem majd felültem és néztem a tenyerem. Olyan jó volt mintha egyetlen egy gondom se lenne. Néztem, ahogy a gatyám és a pólóm véres lett. Aztán kinyitották az ajtót. Nem tudom, hogy. Dei meglátott. És gondolom látta rajtam, hogy totál sokkos vagyok…

-      Sakura… hé… Sakura… - próbált halkan ébrezgetni.

-      Én nem akartam. – öleltem meg bátyámat. – Annyira sajnálom… Nem tehetek róla. Hülye vagyok. Nem úgy értettem. – mondtam sírva remegő hangon…

-      Semmi baj. – Itt láttam Temarit, aki sír… Rezegtem teljes testembe. Fáztam… nem kaptam levegőt… Elkezdtem köhögni. – Na, gyere, kiviszlek, jó?

-      Jó… - mondtam. Megfogott és a karjába vett. Kivitt a fürdőből. Fáradt voltam és fáztam… Lerakott az ágyra Temari addig hozott ködszert és a sebeimet is ellátták. Én meg becsuktam a szemem. Nem tudtam kitől mit akarok… Nem tudok választani… Sasori vagy Gaara? Fáj… Fájt a kezem nagyon. Ami eddig jó volt az most fáj. Azt hiszem, elalszom… Majd meglátjuk holnap mi lesz…

Reggel nagyon fáztam… Pedig 3 takaró volt rajtam… Ránéztem a kezemre. Az egész be volt kötözve. Rezegtem. Nem is tudom, hogy tudtam ezt mind megcsinálni. Életembe nem csináltam ilyet. Bocsánatot akartam mindenkitől kérni. Levakartam magamról a takarókat. Vasárnap volt. Miattam tönkre ment mindenki szombatja. Annyira sajnáltam. Felültem az ágyon és elkezdtem sírni. Régebben soha sem sírtam. Sose voltak ilyen gondjaim. Mindig is erős voltam. De most minden összejött. Nem gondoltam volna, hogy a második nap ittlét után ekkora bajt okozok. Itachit is belekevertem pedig eszembe se volt. Gaara és Sasorit is belekevertem. De Itachit nem is láttam tegnap… Vajon tényleg eljött? Na, mindegy nekem most bocsánatot kell kérnem mindenkitől. Végig sétáltam halkan a folyosón. A bátyám szobájából hallottam a susogását. Elmosolyodtam, lesétáltam halkan a lépcsőkön. Elindultam a nappali felé a kanapén Gaara aludt. De aranyos… Bebotorkáltam a konyhába. Elkezdtem nekik tojásrántottát csinálni. Mire kész lettem volt 4 óra. Megterítettem nekik kiraktam az ennivalót és fogtam egy papír és ráírtam, hogy: „Sakutól” Majd elindultam vissza már indultam volna el a szobámba mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem.

-      Nem kéne ilyen állapotba főzőcskézned…

-      Ne aggódj értem, jól vagyok. – mondtam Sasori szemébe. Haragudtam rá. Nagyon. Miért kellett megcsókolnia?

-      Jól van, de legalább hagyd, hogy segítsek vissza menni.

-      Bocsi, de nem béna vagyok, hanem örült a kettőnek nincsen semmi köze egymáshoz. – mondtam majd elmentem mellette haragosan indultam volna fel a lépcsőn majd megfogta a karom és visszahúzott. Megölelt. – Hagyjál. – suttogtam. – Elegem van belőletek. Mind a kettőtökből. – mondtam majd kibogoztam magam az öleléséből és sírva felszaladtam a szobámba és a tartalék kulcsot, amivel tegnap be tudtak jönni azt is elvettem a helyéről: Azaz az egyik virágcserépből. Bezártam magam a szobámba és ráfeküdtem az ágyra. Elegem volt minden létező fiúból, aki csak létezik. Ledobtam a takarót a földre és az ágyon, amin most csak párna és lepedő volt elaludtam.

Nem tudom mikor, de amikor újra kinyitottam a szemem akkor be voltam takarva… Pedig szín tisztán emlékszem, hogy ledobtam a takarót. A derekamnál hallottam valakit szuszogni elkezdtem jobban megnézni, hogy ki… Sasori… Miért kell ilyenek lennie. Kikászálódtam az ágyból ő pedig a földön aludt szóval át léptem. Olyan önfejű… és nem tudom, hogy szeressem –e vagy utáljam… Végig mentem a folyosón és hallottam, hogy valakik esznek. Lesétáltam a lépcsőn és bementem az ebédlőbe. Ott mindenki szeme rám szegeződött. Legördült egy könnycsepp akaratomon kívül az arcomon.

-       Bocsánat… Én annyira sajnálom… Nem akartam elrontani a szombatotokat. Én nem úgy értettem… - és már patakokba folyt a könnyem. – Már azt se tudom, hogy ki vagyok… - Temari felállt mosolygott. Odajött hozzám.

-      Senki sem hibáztat megtörtént és kész. És mindenki tudja, hogy nem tennél ilyet, azért mert haragszol valakire… De egy dolgok akkor sem értek. Miért vágtad meg magad?

-      Még én se tudom. – megöleltem, és nagyon halkan hogy csak ő halja odasúgtam neki. – Majd elmondom.

-      Jó… - suttogta. – Amúgy meg a te csinálod a világ legfinomabb rántottáját. – elmosolyodtam.

-      Dei… - néztem a bátyámra. – Sajnálom, az egész veszekedés miattam volt.

-      Nem. Miattam. Gonosz voltam és vigyázni szerettem volna rád. Ennyi.

-      Nem voltál gonosz.  – mosolyogtam. Ő is mosolyogott. Ránéztem Gaarára csak a kíváncsiság erejéből. Mosolygott. Ő más, mint Sasori. Ő vigyázz rád és megvéd. De Sasori is valami ilyesmi. De ő mosolyog. Ránézek és mosolyog.

-      Kimegyek levegőzni. – mondtam erre meg mindenki felkapta a fejét. – A kertbe. – nevettem el magam.

-      Megyek veled. – mondta Temari. De jó így legalább meg tudjuk beszélni, hogy mi is történt. Elindultunk kifele és a kert egyik legtávolabbi szegletébe mentünk, hogy véletlenül se hallják meg. Pontosabban a kapu melletti hintaágyhoz.

-      Na, akkor mi is történt? – kérdezte.

-      Tudod, amikor elmentem akkor megláttam egy parkot, a túloldalt. Odamentem és az elején leültem egy padra és sírtam. Aztán jött Gaara és megkérdezte, hogy minden rendbe. Aztán mivel ránézem és nagyon hasonlított Sasorira megkérdeztem, hogy ő –e Gaara. – itt Temari elmosolyodott. – Természetesen azt mondta, hogy igen. Aztán megkérdezte, hogy mi a baj és azt mondtam, hogy minden összecsapott felettem. Erre magához húzott és mondta, hogy nyugodtan sírjak. Vagy fél óráig sírtam rajta aztán pedig elmeséltem neki hogy összevesztem Deivel, és hogy nem akarok visszamenni. Erre mondta, hogy akkor nincs mit tenni és megmutatta a kis tavat. Beszélgettünk és felvidított. Aztán hívta őt Sasori hogy eltűntem majd elmesélte dióhéjba a storyt Gaara és Sasori teljesen kiakadt. Mondta, hogy menjünk vissza. Útközbe hívott Itachi hogy hol vagyok. Elmeséltem, hogy sétálni mentem, és hogy most megyek haza. Akkor mondta, hogy ott fog várni. Aztán kezdődtek a bonyodalmak. – sóhajtottam. – Haza fele mondta Gaara hogy siessünk, mert Sasori a végén még lefejezi. Aztán megragadta a kezem és felfutottunk az utcánkig. Utána elkezdünk sétálni és 2 házzal a házunk előtt nem tudom, hogy mi ütött belém, de megálltam és közelebb léptem Gaarához már majdnem megcsókoltam mikor megálltam, mert akkor csapott belém a józanész. De a végén Gaara csókolt meg engem. – itt Temari szeme majdnem kiesett a helyéről. – Na, igen ez nem minden. A bátyám odajött hozzánk és elkezdett velem ordítani. És én is vele és azt mondtam, hogy utálom és befutottam a házba. Pechre bele ütköztem Sasoriba aki megkérdezte, hogy mi a baj. Elkezdtem hadarni, hogy mi minden a baj és akkor ő is megcsókolt. – Temarinak le kellett ülnie, hogy feldolgozhassa a történteket. – Na, igen és hogy őszinte legyek még Gaara előtt, azaz tegnap előtt is tetszett Sasori de Gaara mégis odafigyel rám. Na, igen és ott van még Itachi, akit ugye bár véletlenül Itának hívtam, és innen indult az egész történet… Tegnap teljesen lesokkoltak a történtek és nem tudom mi ütött belém, de jónak éreztem, ha egy kicsit szadizom magam. De sajnos nagyon jó érzés volt az, ahogy folyt a vér a kezemen és olyan volt mintha egyetlen egy gondom se lenne ezért még 2- szer megvágtam magam. Azután bejöttetek és innen már te is tudod. – sóhajtottam… - Hú…

-      Jesszus nem gondoltam volna, hogy a bátyám és az öcsém is bele szeret a barátom húgába…

-      Szerinted én gondoltam volna erre?! Ami a legrosszabb az, hogy Gaarával osztálytársak vagyunk és Sasori meg a bátyám legjobb haverja.

-      Ja… juj. De rossz lehet.

-      Igen az… és hozzá még a kezem is fáj.

-      Őszinte legyek nem tudom, hogy én mit tennék…

-      Igen én se tudom. Még hozzá, ha választani tudnék a kettő között, de nem tudok… Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gondom lesz. Amúgy te már megírtad azt a felmérő tesztet vagy mit?

-      Nem. Ma írom meg. Mert haza kell mennem. Méghozzá délre… - rá nézett az órájára. – Azaz fél óra múlva indulnom kell. A fiúkkal nem tudom mi a helyzet.

-      Mindegy, mert én lezuhanyozok, átöltözök és megírom azt a valamit… Majd veszek, egy kis táskát belerakom a tolltartóm zsepit és a noteszem. Meg egy üres órarendet.

-      Ja, én is ezt fogom csinálni. A tegnap mindenkiből levett, belőled és mindenkiből.

-      Igen azt sejtettem. – válaszoltam. – Na, bemegyek.

-      Jó… Szólnál Deinek, hogy jöjjön ki.

-      De Létszi amit mondtam ne mond el senkinek.

-      Jó nyugi. – mosolygott. Rá mosolyogtam és elindultam befele. Bementem az ajtón be a nappaliba.

-      Dei! Temari kint vár. – Amikor meghallotta a mondtatott kaján mosoly futott végig az arcán. Gaara aki mellette ült rám mosolygott én meg vissza rá lehet, hogy ha választani kéne, köztük őt választanám, sőt minden normális ember. Elindultam a szobámba bementem, és amikor beléptem eszembe jutott, hogy Sasori még mindig alszik. És igen még mindig az ágyam mellett a földön aludt édesen. Nagyon aranyos volt. Halkan az íróasztalomhoz léptem és neki álltam megcsinálni a „házit”. negyedóra múlva kopogtak én meg halkan kimentem.

-      Na, szia, mennem kell. – ölelt meg. – Gaara is jön velem. Ő is mindjárt jön köszönni, na, szia.

-      Szia! – köszöntem el.  Mikor már becsuktam volna az ajtót Gaarát láttam a láthatáron és így kimentem és becsuktam.

-      Szia… - köszöntem neki komoran és szomorúan. Felnéztem az arcára. – Bocsán… - Nem tudtam befejezni, mert megcsókolt én meg viszonoztam. Nem tudom miért, de valahogy Gaarát jobban szeretem, mint Sasorit. A levegőhiány vetett véget a csókunknak.

-      Figyelj, - kezdte el mondandóját. – Tudom, hogy érzel valamit a bátyám iránt. És láttam, hogy tegnap megcsókolt, de te eltoltad magadtól akkor mégis most mi van?

-      Az van, hogy. – Na, igen most kéne gyorsan eldöntenem. – hogy nem tudom… Tegnap óta kavarognak bennem az érzések. Érted? Nem tudok, mit csinálni egyszerűen képtelen vagyok köztetek dönteni. – itt már sírtam. Megfogta a fejem és a szemembe nézett.

-      Figyelj, én tudok rád várni csak nem sokat. – mosolyodott el. – De a bátyám is így érez, szóval jó lenne dönteni.

-      De a bátyádnak barátnője van nem?

-      De… - gondolkozott el.

-      Akkor viszont ő kilőve. – mondtam mosolyogva. A szemébe néztem Gaarának és most tudtam, hogy mit csinálok. Tudtam, hogy kit szeretek. Gaarát. Szeretem és ő is engem. Közelhajoltam hozzá és megcsókoltam, viszonozta. Legalább 5 percig egyfolytába csak csókolóztunk aztán az 5. levegőhiány miatt abba hagytuk.

-      Szeretlek. – mondta Gaara.

-      Én is téged. – mondtam és a mellkasába fúrtam a fejem.

-      Na… - nézett rám és emiatt felnéztem rá és ő a homlokomra adott egy puszit. – Vigyázz magadra, mennem kell.

-      Szia. – köszöntem el. Ő pedig elindult tett egy lépést és visszafordult. Elmosolyodtam és odamentem hozzá majd még egy csókot leheltem ajkaira. – Na, most már tényleg menned kell.

-      Szia. – mosolyodott el majd elindult lefele. Amikor hallottam, hogy leért be akartam menni a szobámba, azonban amikor megfordultam neki ütköztem valaminek, vagyis inkább valakinek.

-      Jesszus… nem láttam még ilyen szerelmesnek az öcsémet. – mondta Sasori.

-      Mindent hallottál? – kérdeztem az a választ várva hogy nem.

-      Igen. – mondta tömören. – Ja és a barátnőmet említve tegnap dobtam. – Ne… Ne… Ne… Nem érdekel. Nem! Én szeretem Gaarát. Ő kedvesebb Sasorinál sokkal nyíltabb és megértőbb. Sasori mikor ölelt megához hogy meg vigasztaljon? Soha… De akkor most min is töprengek. Amikor észbe kaptam már sírtam. Kikerültem Sasorit aki elengedett maga mellett. Becsuktam az ajtót. Bementem a szobámba és egy levelet találtam az íróasztalon az volt ráírva hogy Sasoritól. Nem ezt most nem fogom hagyni… Nem olvasom el… Nem. De a kíváncsiság mégis úrrá lett rajtam és kinyitottam.

 

Következő rész: Hamarosan!

 

 

 

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.