Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Fejezet - Ismerkedés...

2013.11.28

 8. Fejezet

Ismerkedés…

 

Egy pillanatnyi izgulás. A bátyám aggódó tekintetével találtam magam szembe.

-      Hé… - nézett rám komolyan. – Minden rendben?

-      Aha, csak egy kicsit megszédültem.

-      Oké… Ne izgulj azt mondták a többiek, hogy addig nem „harap” amíg nem adsz rá okot neki. – mosolygott… Kösz. Ezzel nagyon megnyugtattál.

-      Oké… Kopogjak vagy kopogsz? – néztem rá arra a válaszra várva, hogy kopogok. De nem is válaszolt, hanem már nyúlt is az ajtó felé. 2 koppanás.

-      Igen? Gyere. – hallatszott egy igen kedves női hang.

-      Jó napot. – mondtam kicsit bátortalanul és halkan. A bátyám már viszont annál hangosabban.

-      Sziasztok! – mosolygott az igazgatónő kedvesen. – Üljetek le. – mutatott az íróasztala előtti székekre. Mi engedelmesen helyet is foglaltunk. – A nevem Tsunade, de általában mindenki csak igazgatónőnek hív. – mosolygott.

-      Én. – szólalt meg a bátyám. – Haruno Deidara vagyok. Ő itt – mutatott rám. – a húgom Haruno Sakura. – biccentettem. Az igazgatónő elkezdett turkálni a papírjai között.

-      Á, meg is vagytok. – talált meg 2 papír köteget. Kinyitotta a bátyámét és elkezdte átnézni. – Deidara te 11. b-s leszel és várj, egy kicsit mindjárt odaadom a diákigazolványodat. – Kinyitotta az íróasztal egyik fiókját és elkezdte böngészni. Majd mikor megtalálta lerakta az asztalra. – És Sakura. - nézett rá az én papírjaimra. – 10 a-s leszel. – azt hiszem abban a pillanatban megállt a szívem. – Ja, nem te is b-s leszel. Bocsánat nem szerettem volna rád hozni a frászt. – mosolygott. – És itt a diákod. - Vette elő az enyémet.

-      Köszönjük. – köszöntem meg a bátyám helyett is. De éreztem, hogy szép lassan elkezd dobogni a szívem. Sóhajtottam egyet és a sóhajjal az összes aggodalmam eltűnt.

-      Még kaptok egy- egy házi rendet is. Olvassátok át. Nem árt. – nézett a bátyámra.

-      Nem vagyok bajkeverő. – mondta nyugodt hangnemben a bátyám.

-      Elhiszem. – nyugtázta egy mosollyal az igazgatónő. – Megkeresitek a termeteket vagy pedig hívjak valakit, hogy mutassa meg nektek?

-      Ő… - mondtam bátortalanul. – Szerintem el kell a segítség.

-      Jó akkor mindjárt behívatok egy diákot. – felállt és kiment. 

-      Tök kedves. – néztem a bátyámra.

-      Ja. – Bólintott. Majd nyílt is az ajtó.

-      De igazgatónő… - hallottam Sasori hangját? – Komolyan kísérgetnem kell az újakat? – És abban a pillanatban teljesen biztos voltam abban, hogy Sasorit hallottam. Mert megláttam a vörös összekuszált haját.

-      Szia Sasori! – köszönt Sasorinak a bátyám.

-      Tudja mit. – nézett mosolyogva Tsunadéra Sasori. – Asszem ezt az egy kört elvállalom. – Tsunade elnevette magát.

-      Jó és köszönöm.

-      Viszontlátásra. – mondtuk kánonba és indultunk ki az ajtón.

-      Sziasztok és mondjátok meg a következőknek, hogy jöhetnek.

-      Oké! – kiáltotta Sasori. Kiléptünk az ajtón és a széken Karint láttam… Istenem miért? Miért???

-      Ó… Kit látnak szemeim? – nézett rám gonoszan Karin.

-      Ha már négy szemed van, legalább láss velük jól… - Erre Karin felugrott megfogta a hajam és meghúzta vagy inkább meg tépte.

-      Au… - Erre Sasori megfogta Karin karját és finoman megszorította.

-      Karin ne gyerekeskedj. – Állj! Honnan a francból tudja Sasori Karin nevét?

-      Jól van. – szontyolodott el és jó kis kutya módjára leült a székre. –Legalább a drágalátos bátyád nincs itt.

-      Ja… Jó is lenne mi? – kérdezte mögöttem a bátyám.

-      Ch…

-      Na, gyertek, menjünk. Te pedig bemehetsz. – mondta Sasori és elindultunk a suliban. Felkanyarodtunk egy lépcsőn.

-      Sasori? – kérdezte a bátyám.

-      Igen.

-      Te honnan tudtad annak a boszorkánynak a nevét?

-      Már találkoztunk. – zárta rövidre a témát. Mikor véget ért a lépcső a tetőszinten voltunk. – Nézd Saku. Ott az a termetek az utolsó. – nem volt sok választási lehetőség mivel egy oldal volt a másik pedig tele volt ablakokkal. Úgy mellesleg két ajtó volt.

-      Oké. Köszi. További szép napot nektek. – köszöntem el.

-      Neked is. – mondták egyszerre. Elindultam a folyosón ahogy Sasori mondta és az utolsó ajtón bekopogtam.

-      Gyere. – mondta vagy három gyerek egyszerre. Kinyitottam az ajtót és 9 gyereket találtam bent. Temarit, Gaarát, Kibát, Tentent, a levendula szemű lányt, egy szőke hajú gyereket, egy fekete fehér gyereket (komolyan a haja fekete volt az arca meg konkrétan fehér), egy levendula szemű fiút és egy másik pedig aludt a padon.

-      Ő… sziasztok. – mondtam kicsit bátortalanul. Gaara leugrott a padról, amin eddig ült és odajött mellém.

-      Srácok. Bemutatom a barátnőmet Sakurát. – mutatott rám. – Temarit és Kibát már ismered.

-      És engem is meg Hinatát is. – Mosolygott Tenten és rámutatott a levendula szemű lányra.

-      Szia. – mosolyogott Hinata.

-      Az a szőke srác ott Naruto. – mutatott a padon ülő mosolygós srácra.

-      Üdv. – biccentett.

-      Ő ott Shikamaru. – mutatott az alvó srácra. – Inkább ne ébrezd fel.

-      Oké… - mosolyogtam.

-      Ő ott Neji. – mutatott a srácra, aki kísértetiesen hasonlított Hinatára. – Hinata unokatestvére.

-      Szia. – intettem. Ő csak egyet bólintott.

-      Ő Sai. Néha fura tud lenni.

-      Hé! – nézett Sasorira az a bizonyos Sai. – Amúgy, szia. Te voltál az, aki megkergette Temari bátyját és fejbe verte azt a szőkét?

-      Igen. – nevettem. – Sasori ellopta a táskámat a bátyám pedig segített neki azzal, hogy nem akadályozta meg.

-      A szőke a bátyád? – kérdezte Naruto. – Egyáltalán nem hasonlítotok.

-      Ja… Tudom. Mindenki ezt mondja. – ekkor kinyílt az ajtó és Sasukét és a legjobb barátnőmet láttam.

-      Szia Ino. – mosolyogtam.

-      Szió! – köszönt vissza. – Sziasztok.

-      Szia. Na, ne mond, hogy te Sasuke barátnője vagy és hármunk közül csak nekem nincsen csajom… - nézett arra a válaszra várva Kiba hogy nem. Nem a csajom honnan veszed. De ez tuti elkerülhetetlen.

-      De a barátnőm. – mosolygott Sasuke. Kiba beverte a fejét a padba.

-      Ezt nem hiszem el… - mindenki elkezdett nevetni. Kivéve persze Inot akinek fogalma se volt róla, hogy min nevet a társaság így inkább csöndbe maradt.

-      Nyugi nem vagy egyedül. – szomorkodott Sai. – Nekem sincs csajom és Narutonak sincsen. Kiba felemelte a fejét.

-      Jó, de az érthető. – Oké. Ez nekem fájt.

-      Na! – kapta fel a fejét Naruto. – Nem tehetek róla, hogy egy csaj sem tetszik. – Végül is igaza van, nem kötelező annak tetszened, akinek te tetszel.

-      Ő itt a barátnőm Ino. – kezdte Sasuke. – Az ott Sai, ott Naruto, ő Tenten mellette Hinata, ő Neji, Gaara és Temari. Ja és aki a padon alszik az Shikamaru. – Erre a névre Ino felkapta a fejét.

-      Nara Shikamaru? – kérdezte barátjától.

-      Igen… - Vágott eléggé meglepett fejet Sasuke. – Ismered?

-      Már hogy ne ismerném. Egy suliba jártunk általánosban. Nem emlékszel Sakura?

-      Ő… Nem. – mondtam totál őszintén, mert tényleg nem emlékeztem.

-      Jajj… Ne csináld már. Nem emlékszel ő volt a legjobb barátom. – Ja! Meg van, tudom! Emlékszem a srác mindig kísérgette Inot a suliba. Mindenki azt hitte szerelmesek egymásba pedig nem. Mert Inónak mindig más tetszett tudom, mert aztán voltam én a legjobb barátja. Shikamaru pedig valami lányba volt szerelmes, akiről igazából senki sem tudott semmit.

-      Emlékszem! – kiáltottam fel elég hangosan.

-      Na! Én mondtam, hogy ismered. – kérte ki magának.

-      Oké… - adtam meg magam.

-      Na, akkor nem csak Sakurát hanem Shikamarut is ismered. – mosolygott Sasuke. Valahogy teljesen más személyiséggel képzeltem el. Totál hasonlít Itára. – Am… Sakura. – odakaptam a fejem.

-      Hmm? – Jajj… Totál kezdem átvenni a bátyám dolgait…

-      Hallottam a hétvégi incidensedről a bátyámmal. – mondta mosolyogva. A kis… Gaara és Temari szinte egyszerre kapták fel a fejüket. Gaara egy századmásodperccel előbb így ő nyert. Lehajtottam a fejem.

-      Semmi incidens nem volt. – mondtam kicsit bosszúsan. A többiek tágra nyílt szemekkel figyelték a jelenetet.

-      Nyugi csak hülyülök. Ne vegyétek komolyan. – mondta az Uchiha. Nem tudom, hogy hálás legyek – e neki, hogy nem fecsegte ki…

-      Ja már azt hittem… - mondta Kiba. – Sasuke megkérhetlek hogy ne hülyülj ilyenekkel?

-      Persze nyugi. – röhögött az éjszaka. Haha… Marha vicces…

Nyílt az ajtó és belépett rajta…

Következő rész: 2013-12-15

 

 

 

 

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

(Laura :), 2013.11.28 17:26)

Nagyon jó!!!!!!!!!! Megérte várni rá! <333 Várom a folytatást!

Re: :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

(Szerkesztő... :), 2013.11.28 20:37)

Köszönöm :))