Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. Fejezet - Egy nap... Mond hogy nem lesz mindegyik nap ilyen! Part 1

2013.12.15
 9. Fejezet  
Egy nap... Mond hogy nem lesz mindegyik nap ilyen!
 
És belépet a terembe a bátyám??? Ez most komoly? Gyorsan odamentem hozzá.
-      Szia, Dei! – köszöntem kicsit neki mániákusan.
-      Szia. Figyelj, tudsz adni egy ceruzát? – nézett rám segélykérően.
-      Ha… Mondtam, hogy tegyél be. Tessék. – nyomtam a kezébe az egy normális grafitot.
-      Kösz! És tudsz adni Sasorinak is?
-      Dei… Neki is vannak testvérei. – pillantottam Temarira aki most vette észre a bátyámat és éppen ide tartott. A bátyám kezébe nyomtam még egy ceruzát. – De adja vissza!
-      Oké. – Dei rápillantott az éppen érkező Temarira.
-      Oké… Akkor én… Arrább is mentem. – mondtam mutogatva Gaara felé és gyorsan oda is mentem. Dei és Tema váltottak egy gyors csókot és a bátyám el is ment.
-      Neked is van barátod? – akadt ki most már teljesen Kiba.
-      Hát… - nézett Temari ravaszul szegény teljesen ártatlan Kibára. – Akinek van, annak van. Akinek nincs annak sohasem lesz. – húzta fel a vállát Tema olyan semmit törődve.
-      Hé! – kiáltott fel Kiba. – Ez gonosz volt. – Tema elkezdett nevetni.
-      Nyugi… Csak hülyültem. – Én is jó társaságba keveredtem mondhatom… - Kiba téged mindenki szeret. – nevettet. Kiba még mindig lehajtott fejjel ült. – Bocsiiiiiiii.
-      Jól van, na. – sóhajtott jó mélyet. Valahogy hiányzott már a társaság a hülyülés meg minden. Ami a legfurább, hogy Hidan is elkezdett hiányozni… na, jó ilyen hülye még én sem lehetek, hogy pont Hidan hiányozzon… Az a fura hogy csak az utolsó 2 hét volt rossz. Előtte tök sokat nevettünk meg minden. Valahogy nagyon hiányzik… Olyan legbelül még tetszik… Valahogy szeretném látni… Oké… Itt lehet leállni! Gaarával járok!!! Bár lehet, hogy pont ez baj, hogy nem kéne Gaarával járnom… Azt se tudom, hogy merre áll a fejem kit szeretek kit nem… Nem kellett volna ilyen hirtelen választanom… Mi lesz, ha megbánom? Hogyha ilyen gyorsan elkötelezem magam? Kicsit félek. Kicsit? Nagyon! Na, jó itt már tényleg le lehetne állni, mert a végén még sírva kirohanok a teremből. Majd megbeszélem Gaarával… és akkor valami olyas-…
-      Sakuuuu! – eszméltem fel Temari hangjára, aki mellesleg már egy jó ideje kiabálhatott velem, mert látszott rajta (és mellesleg nem csak rajta) hogy eléggé ideges. Ijedtemben fel kiáltottam.
-      Igen! – ez egy ilyen kiáltásszerű valami lehetett.
-      Minden oké??? – kérdezte eléggé ijedten.
-      Aha… Asszem kicsit elgondolkodtam.
-      Kicsit? – kapta fel a tekintetét Tenten. – 4 perce egyfolytába beszélünk, hozzád te meg az itt létedről se adsz jelet.
-      Bocsi. – nevettem el magam.
-      Min gondolkodtál ennyire? – kérdezte tőlem Gaara. ÍÍ…
-      Nem fontos. – mosolyogtam.
-      Oké. – hajolt közel hozzám és egy puszit nyomott az arcomra… Gaara ne fájdítsd a szívem. Szeretlek meg minden, de azt hiszem még Hidan is tetszik (Ebbe azért nem vagyok annyira biztos, mert nem tudom, milyen lenne, ha tegyük, fel újra kezdenénk… a másik ok a bátyám…) és… és Sasori is… Á… Elegem van. Nem tudom… Őszintén? Soha nem gondoltam volna, hogy 3 fiú között kell majd választanom… na, szóval vissza a valóságba. Mivel muszáj volt kijelölni magamnak egy helyet, mert bejött az osztályfőnökünk a leghátsó padot választottam a sarokba. Összesen 15-en voltunk, ami meglepő, mert a 14 osztálytársamba nem tartozott Karin… Érdekes. Mivel a tanár felolvasta a névsort fogtam egy papírt és szépen sorba lekörmöltem a neveket:
·        Sabaku no Temari
·        Gaara
·        Hyuuga Hinata
·        Hyuuga Neji
·        Yamanaka Ino
·        Uchiha Sasuke
·        Izunuka Kiba
·        Nara Shikamaru
·        Uzumaki Naruto
·        Tenten
·        Aburahme Shino
·        Akimichi Choji
·        Sai
·        Suigetsu
Akinél nincsen meg a vezetéknév (Kivéve Gaarát) azoknak nem tudtam leírni. Kakashi, mert, hogy így hívták az osztályfőnököt, beszélt nekünk arról, hogy idén próbáljuk azért az újakat, vagyis minket, befogadni.
-      Tanár úr… - Kezdte Kiba. – Ugye tudja, hogy az újak már most be vannak fogadva? – csillogtatta meg tökéletes fogsorát.
-      Nem. – mosolyodott el a tanár. – De ennek viszont örülök. És megkérném az újakat, hogy álljanak föl és mondjanak magukról valamit meg hogy miért jöttek ebbe az iskolába. – kicsit kellemetlenül éreztem magam a szituáció miatt… Nem szeretek úgymond kitűnni a tömegből bár ezt már születésemkor megtettem… Lassan hátratoltam a széket és kiegyenesedtem. Legelső padba jobboldalon is fölállt valaki. Ino. Én bal leghátsót választottam. Már ebben is különbözünk. J  Kakashi először Inora szegezte a tekintetét majd rám mosolygott. Én visszamosolyogtam. – Ki szeretné kezdeni? – kérdezte. – Ino hátranézett. Jól van, na! Kezdem.
-      Tanár úr. Kezdem. – emeltem fel a kezemet a fejem fölé és szép lassan le a fejemre majd onnan meg vissza a helyére.
-      Köszönöm. – mosolygott.
-      Szóval… - kezdtem bele. – Kezdjük a legfontosabbakkal. A nevem Haruno Sakura. Nem festetem a hajam természetesen ilyen. A bátyám a 11. b. – bejár. Az előző suliból azért jöttem el, mert kirúgtak, mert elviselhetetlen volt a hajam. Hát… Magamról… Szeretek zenét hallgatni mag talán énekelni… - töprengtem el. – Azt hiszem ennyi.
-      Köszönjük. – mosolygott Kakashi majd Inora pillantott. Fogtam és ledobtam magam a székbe, hogy meghallgassam barátnőm „előadását”. – Te jössz.
-      Hát… Yamanaka Ino a nevem. Azért jöttem ebbe az Iskolába, mert védtem Sakurát és így engem is kirúgtak. Ő… Kedvenc tantárgyam a Töri… Szintén szeretek zenét hallgatni és táncolni. – Hát… Ez eléggé rövidre sikeredett. Na, nem baj.
-      Köszönjük. – mosolygott Kakashi és még mielőtt mondott volna valamit megszólalt a csengő. – Hát akkor menjetek szünetre… 15 perc múlva újra itt.
-      Oké… Jó… viszlát… - köszönések hallatszottak. Valamilyen kíváncsiság tört belém. Egy srác volt mellettem. Aki szerintem Suigetsu volt, mert hát rajta kívül mindenkit ismerek… Vagy is nem… Próba szerencse.
-      Suigetsu ugye? – csillogtattam mag a szememet hátha…
-      Igen. – mosolygott. – Te pedig Sakura?
-      Igen. – nevettem el magam. – Tudnál segíteni? – Oké… Itt kell kitalálni valami ürügyet hogy miért, akarok én a bátyámékhoz menni… Ő… Aha! Meg van. Elkérem a telefonját, hogy felhívjam Anyát azzal az ürüggyel, hogy megígértem neki.
-      Persze. Mibe?
-      El tudnál kísérni a 10. b-be? Mert el kéne kérnem a bátyámtól a telefonját.
-      Aha. – mosolygott. – Gyere. – Kimentünk a folyosóra onnan le a lépcsőn és balra. – Folyosón végig utolsó ajtó. – mutatott az ajtójukra.
-      Köszi.
-      Nincs mit. – majd elindult visszafele. Én meg megindultam. És beleütköztem a bátyámba. Ő… Oké.
-      Dei… Ez fájt. – a bátyám viszont ezzel csöppet sem törődve elkezdett beszélni.
-      Éppen hozzád siettem. Anyám… Maradj Sasori vagy Gaara mellett mindig. Oké? – azt hiszem majdnem kiugrottak a szemeim a helyéről.
-      Mi van? Miért?
-      Mert itt van Hidan… - Tényleg? Ennek nem tudom, hogy örüljek e… Jaj… Lehet, hogy megváltozott… De az is elképzelhető hogy nem. Most mit csináljak?
-      És ugye Kakuzu nincs itt????? – reménykedtem… Mond, hogy nem… mond, hogy nem…
-      Nem ő nincs itt.
-      Hála Istennek. És Hidan milyen? – kérdeztem. A bátyámnak meg elsötétült az arca.
-      Ezt most komolyan kérdezed? – nézett rám komolyan.
-      Igen. – mondtam elszántan. Nem voltam benne biztos, hogy a bátyám igazat fog mondani, hiszen ha Hidanról van, szó simán azt mondaná, hogy gyilkos, mert megevett egy almát.
-      Nem hiszem el. – csapott a fejére a bátyám. – Azok után, amit csinált te még mindig érzel iránta valamit? – túl jól ismersz és ezzel csak magadnak okozol szenvedést.
-      Nem teljesen.
-      Ja persze. – megragadta a karom és elindult termük felé.
-      Hé! Engedj el. – mondtam neki halkan, mert már elég sokan minket bámultak.
-      De te meg szeretnéd nézni nem? – mondta kicsit beteg a bátyám… Nem tudom biztosan, hogy most jól van e.
-      Hé! Enged el Deidara! – mondta Sasori aki éppen kilépett a termükből. Erre a bátyám szép lassan elengedett.
-      Bocs… - mondta halkan. – Jó lenne, ha elmennél, mert még meg lát. – bólintottam. Elindultam visszafele de Sasori meg fogta a kezem és kicsit hátra rántott.
-      Minden oké? – fürkészte az arcom. Bólintottam. – Visszakísérlek.
-      Nem kell, tudok magamra vigyázni. – elkezdett nevetni.
-      Ja, látom. Hétvégén is ezt bizonyítottad meg most. Valaki megvágott te meg mindent újra kezdenél vele.
-      Hé! Egy szóval sem mondtam, hogy mindent újra kezdenék vele! Csak lehet, hogy olyan, mint az előtt.
-      Egy szóval még mindig érzel iránta valamit… Legbelül.
-      És ha Igen??? – kezdtem már egy kicsit idegesen.
-      Tényleg? – láttam Sasori mögött Hidant még hozzá elég meglepett fejjel. De a tekintete kedvességet sugárzott. Nem hiszem el…
-      Igen… - mondtam halkan és elkezdtem felfutni a termükbe gyorsan felmentem a lépcsőkön be a terembe ahol mindenki eléggé meglepett fejjel fogadott. (Most kivételesen örülök, hogy nem volt itt Kakashi) a sírás határán voltam gyors léptekkel a padom felé tartottam. Mikor leültem belépet a terembe Sasori, akit még nagyobb meglepetéssel fogadtak a többiek. Khöm… Már aki bent volt.
-      Sasori? – hallottam Tema hangját. Valamiért eszembe jutott Hidan… Régebben mindig kijártunk egy közeli parkba és egyfolytába hülyültünk. Valamikor meg egyfolytába kockultunk… Az biztos hogy mindig elvoltunk.
hidan-and-sakuu.jpg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
hidan-and-sakuuu.jpg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
kockak.png
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
De 2 hét alatt teljesen meg változott erőszakos lett és bántó… A szó szoros értelmében eltűnt belőle a kedvesség. Amikor visszatértem a jelenbe Sasori előttem guggolt és nem tudta mi van.
-      Ne nézz így rám! – kaptam el az arcom mert éreztem hogy egy könnycsepp legurul az arcomon és éreztem hogy fáj a szívem. És ezt nem valami hülye költői szövegnek szánom. Szó szerint fájt.
-      Akkor úgy nézzek mint a bátyád? – itt elvesztettem a fonalat. Ő meg elkezdett mosolyogni az arcomon. – Aggódik érted…
-      Én is érte… - mosolyogtam. – Csak egy kicsit hogy is mondja… Hidan meglepett…
-      Ki az a Hidan? – tudakolta Tema. Gaara hála Istennek elment Kibával enni.
-      Hosszú majd elmesélem. – mondta helyettem Sasori.
-      Igen? Jobban tudod mint én? Fogadjunk hogy a bátyám mesélt róla… Hát ha ő mesélt az tuti teljesen más embernek állítja be Hidant. Egyedül Temariról képes úgy mesélni mint ahogy meg történt. – mosolyogtam Temarira aki már jól kinevette magát.
-      Jó akkor majd ő elmeséli. – zárta le a témát Sasori. – Há… Ezt is jól megcsináltad.
-      Kösz… - néztem rá ölni tudnék tekintettel.
-      De legalább jobban vagy. Na szólok a bátyádnak hogy semmi baj… Mert a végén még felakasztja magát. – Itt ijedt kép jött az arcomra valahogy nem volt gyomrom elképzelni a bátyámat felakasztva. – Csak egy szófordulat volt. – mondta röhögve majd összeborzolta a húga haját akin látszott hogy ezt nem nagyon szívleli és zsebre dugott kézzel kisétált a teremből.
-      Oké… Nem tudom mi történt vagy hogy ki az a Hidan de következő szünetbe mindenféleképpen elmeséled. – mondta ugyan is éppen akkor csöngettek be a 2. órára. Ha minden napom ilyen lesz én kifogok készülni…
 
Következő rész: 2013-12-26
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.